Morricone az Arénában

  • 2014. február 7.

Snoblesse

Most épp maga a mester vezényli a Volt egyszer egy Vadnyugatot.

Se szeri, se száma a hazai filmzenekoncerteknek. Az efféle matinékról az Oroszlánkirály éppúgy nem hiányozhat, mint az olasz maestro, Ennio Morricone valamelyik westernmuzsikája. Hát persze, hogy aki a közönség kedvében akar járni, s az efféle rendezvények mind abban akarnak járni, a Volt egyszer egy Vadnyugatot nyomja. A mostani koncertnek az a különlegessége, hogy maga Morricone vezényli saját szerzeményeit (sajnáljuk, de Oroszlánkirály nem lesz). Reméljük, minél többet játsszák majd a vadnyugati tételeket, s minél kevesebbet például a Sorstalanságot, melynek zenéjéről kritikusunk nemes egyszerűséggel így nyilatkozott: „A filmet sokan megnézik majd (nézték eddig is), lesz iránta külországi érdeklődés, és bizonyára szépen fogy Morricone CD-je (bár, ha van személyes pokol, akkor az enyémben örökké szólni fog a pánsíp).”

false

És ha már a mester személyesen is tiszteletét teszi Budapesten, idézzük fel, mit mondott a Narancsnak adott interjújában pályája hajnaláról:

Leone és Morricone

Leone és Morricone

 

„Az a hajdani fiatalember, aki voltam, leginkább a komoly múzsa felől érezte magát csábíthatónak. Híres koncertzongoristának, karmesternek és zeneszerzőnek képzeltem magam. De azokban az időkben nagyobb kereslet mutatkozott az alkalmazott zene területén, így a rádiónál, a színháznál és a filmnél. Eredetileg úgy gondoltam, hogy néhány évig teszek egy kitérőt a könnyebb műfaj irányába, majd visszatérek a koncertpódiumokra. Nem így történt. De nem bántam meg.”

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.