Morricone az Arénában

  • 2014. február 7.

Snoblesse

Most épp maga a mester vezényli a Volt egyszer egy Vadnyugatot.

Se szeri, se száma a hazai filmzenekoncerteknek. Az efféle matinékról az Oroszlánkirály éppúgy nem hiányozhat, mint az olasz maestro, Ennio Morricone valamelyik westernmuzsikája. Hát persze, hogy aki a közönség kedvében akar járni, s az efféle rendezvények mind abban akarnak járni, a Volt egyszer egy Vadnyugatot nyomja. A mostani koncertnek az a különlegessége, hogy maga Morricone vezényli saját szerzeményeit (sajnáljuk, de Oroszlánkirály nem lesz). Reméljük, minél többet játsszák majd a vadnyugati tételeket, s minél kevesebbet például a Sorstalanságot, melynek zenéjéről kritikusunk nemes egyszerűséggel így nyilatkozott: „A filmet sokan megnézik majd (nézték eddig is), lesz iránta külországi érdeklődés, és bizonyára szépen fogy Morricone CD-je (bár, ha van személyes pokol, akkor az enyémben örökké szólni fog a pánsíp).”

false

És ha már a mester személyesen is tiszteletét teszi Budapesten, idézzük fel, mit mondott a Narancsnak adott interjújában pályája hajnaláról:

Leone és Morricone

Leone és Morricone

 

„Az a hajdani fiatalember, aki voltam, leginkább a komoly múzsa felől érezte magát csábíthatónak. Híres koncertzongoristának, karmesternek és zeneszerzőnek képzeltem magam. De azokban az időkben nagyobb kereslet mutatkozott az alkalmazott zene területén, így a rádiónál, a színháznál és a filmnél. Eredetileg úgy gondoltam, hogy néhány évig teszek egy kitérőt a könnyebb műfaj irányába, majd visszatérek a koncertpódiumokra. Nem így történt. De nem bántam meg.”

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.