| ||
A mai Oázisban egymást fordító visegrádi költők, rezidens írók és műfordítók találkoznak a Szlovák Intézetben. Vendégek: Vlado JANČEK, Eva ANDREJČÁKOVÁ, HORVÁTH Viktor, GYÖRGY Norbert
és VARRÓ Dániel.
Varró Dániellel készített interjúnk („Szerethető, közepes költő szeretnék lenni”) itt olvasható.
Tizenkét éve ígéri a gyulai fideszes városvezetés, hogy megújul a valóban lepukkant, de igazán nagy forgalmat nem produkáló helyi vasútállomás. Most viszont úgy látszik, lesz valami, igaz, aranyáron és nagyon felemásan.
Januárban megszűnt a sürgősségi gyermeksebészeti ellátás a nyíregyházi kórházban. Bár az intézmény szerint ott továbbra is zavartalanul működik a sürgősségi gyermekellátás, a gyermeksebészeti ellátást igénylőket már Debrecenben látják el, ahova a megye egyes részeiről órákba telik az eljutás.
Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek.
A The New York Times 500 filmest és kritikust kért fel a szavazásra, és bár magyar alkotás nem került fel a végső százas listára, volt, ami több szavazatot is kapott.
Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.
A Fidesz épp megpróbál egy felszabadító erejű felvonulásból esztétikai kérdést csinálni, maga mögé állítva a maga képzelte többségét. A baj az, hogy a szolidaritás érzése eleve nem a többségről szól, hanem például azokról, akik egy évben egyszer mernek ennyire láthatóak lenni.
Bár a kiállítás sajtószövege Czimrát teljesen érthetően „kora legjelentősebb magyar alkotói” közé sorolja, megítélése nem volt mindig egyértelmű.
A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.
