Visszakézből – akciófilm a Titanicon

  • 2012. április 12.

Snoblesse

A francia film legmenőbb arcai akcióznak a francia film legmenőbb akciórendezőjének mozijában.


 

Francia felségjelű thriller vagy akciófilm rendszerint akkor kerül el a hazai mozikba, ha Luc Besson keze van a dologban, és a címben valahol a „szállító” szó is szerepel. Mivel Fred Cavayé előző filmje egyik kitételnek sem tett eleget, még DVD-n sem jutott el mihozzánk, pedig a Pour Elle című thriller igazán korrekt műfaji teljesítmény volt Vincent Lindonnal a feleségét akár a börtönből is kiszabadító átlagpolgár szerepében (bezzeg a hollywoodi remake, A következő három nap nem küszködött megjelenési problémákkal). Cavayé azóta is maradt a kaptafánál, és – bár nyilván csábították Hollywoodba – maradt Franciaországban: Visszakézből című filmjében olyan menő arcok akcióznak, mint Gilles Lellouche (Apró kis hazugságok), Roschdy Zem (Gyors meló) és Gérard Lanvin (Ízlés dolga), a spanyol színeket pedig Almodóvar friss múzsája, Elena Anaya (A bőr, amelyben élek) képviseli – szegényt már a film legelején elrabolják.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.