| ||
Nem tudjuk, hogyan halt meg, és azt sem, hogy miért. Hazáját sokáig mintha nem is érdekelte volna a sorsa. Raoul Wallenbergről, a zsidómentő svéd diplomatáról írta ezt szerzőnk (a teljes cikk itt), majd így folytatta: „A svédeket kétségkívül furdalja a lelkiismeret, amiért nem tettek eleget érte, amikor még meg lehetett volna menteni. Utána – hiába a Wallenberg a legprominensebb svéd család – mintha elfeledkeztek volna róla; amikor pedig megnyíltak az archívumok, már nem találtak semmit. Magyarországon máskor és máshogy volt viszontagságos a svéd diplomata utóélete: e helyütt csak Pátzay Pál 1949-ben felállított, de a leleplezése előtt eltüntetett, kígyóval viaskodó szobrára utalunk, amely megcsonkítva a debreceni Biogal előtti teret díszítette 1953-tól, míg végül nyolc évvel ezelőtt eredeti formájában fel nem állították a Szent István parkban.”
Csak remélni tudjuk, hogy az Erzsébet téren felállítandó új Wallenberg-szobornak jóval kevesebb viszontagságot kell majd átélnie, mint elődjének, és ugyancsak bizakodunk, hogy a szoboravatás alkalmával bemutatásra kerülő új Wallenberg-könyv (Bengt Jangfeldt: Raoul Wallenberg élete) legalább részben választ ad a még mindig sokakat foglalkoztató kérdésekre. Nemcsak a szerző lesz itt (akivel Vári György beszélget), hanem Nina Lagergren is, Raoul Wallenberg testvére.
