Adott egy számító, náciszimpatizáns műkereskedő, egy magának való, elvált fiatal nő, egy félárva és félvér fiatal férfi, egy épp kiégő reklámszakember, meg egy Afrikából Stockholmba csöppent maszáj harcos.
A család a csöndben közzé tett bocsánatkérést zsidó szervezeteknek is elküldte.
Karafiáth Orsolya írása Yoko Tawada: Egy jegesmedve emlékiratai című könyvéről.
A hatezer eurós pénzjutalommal járó elismerést a Majmom, Vergilius című kötetével érdemelte ki a szerző.
Mintha egy feszes tempójú film peregne a szemünk előtt: 1978-ban járunk egy szovjet laboratóriumban, ahol Rudolf Ivanovics Majer elmélyülten végzi pestissel kapcsolatos kutatásait.
„Nagy munkái tölgyei közt szelíd nyíresnek érezhette” zsoltárfordításait, feltételezte Szenci Molnár Albertről Németh László.
Ezt a könyvet olvasni olyan, mint a whiskyt műjégkockákkal inni.
„Az emberek szeretik a képeket” – hangzik el ez a naivan jelentőségteljes mondat, de ne bizonytalanítson el senkit, ennek a könyvnek (mely egy nagy ívű projekt része) még a sutaság is jól áll.
Első ránézésre inkább fotóalbumnak, ha úgy tetszik, „művészeti albumnak” tűnik a kiadvány, és ha e formátumot tekintjük, nem lehet kifogásunk.
Trilógiaként reklámozzák az izlandi szerző legújabb regényét, amelynek darabjai hazájában három különálló kötetként jelentek meg 1994-ben, 2001-ben és 2016-ban.
„Ha a náci párté lesz a parlamenti többség, ez a választás lesz az utolsó a következő tíz évben, és talán a következő száz évben is” – kalapozott Hermann Göring 1933 februárjában kampánytámogatásért a 24 legnagyobb német iparmágnásnál. A gyárosok rezzenetlen arccal járultak Hitler kasszájához. „A korrupció kitörölhetetlen tétel a nagyvállalatok költségvetésében” – így kezdődik a Napirend.
