Magyar Narancs: A könyve borzongató történelmi anekdoták füzére. Melyik vezetett a Napirend megírásához?
Éric Vuillard: Húsz év után újraolvastam Churchill emlékiratait, és egy korábban észre nem vett részletre bukkantam benne. Ez pedig a szerző beszámolója volt a Downing Street 10.-ben 1938. március 12-én, Ribbentrop tiszteletére adott búcsúebédről. Ribbentrop akkor a Harmadik Birodalom nagykövete volt, és épp kinevezték külügyminiszternek. Churchill leírja, hogy Ribbentrop végigfecsegte az ebédet, szándékosan elnyújtva a beszélgetést. Közben a Foreign Office egyik alkalmazottja átadott egy üzenetet Neville Chamberlain miniszterelnöknek, aki hirtelen elkomorodott. De nem hagyta el az asztalt, végigszenvedte Ribbentrop szómenését. Kis társasági anekdota lenne mindez, ha a külügyminisztérium nem arról adott volna hírt, hogy épp nagyszabású katonai művelet zajlik Európában: az Anschluss. Chamberlain túlzott udvariassága, az, hogy nem mert véget vetni a beszélgetésnek, egyszerű pszichológiai jelenségnek tűnhet – de a valóságban a politikai élet egyik alkotóeleme volt. Egy fennhéjazó társadalmi osztály önzésének a megnyilvánulása, a gyávaság és a nyegleség tipikus kombinációja. Ez a viselkedés nemcsak Chamberlain jellemének volt betudható, hanem összhangban állt az általa folytatott politikával is. Így válik érthetővé az appeasement, a megbékítés is – a nácikkal szemben vitt túlságosan udvarias politika.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
