Velük száguldunk végig a mesebeli fordulópontokkal teli történeten, két eredeti (?) Irma Stern-festmény nyomában, amelyekre mindenkinek fáj a foga. Van miért bosszút állni: a Svédországot a söpredéktől „megtisztítani” vágyó műkereskedő ugyanis titkos fekete zabigyerekét odadobja az övéinek, végezzenek vele ők, ám a fiú megszökik, és szövetségre lép a galerista volt feleségével, hogy együtt csalják lépre őt. Épp kapóra jön ilyenkor egy bosszúállásra szakosodott startup!
A kalandos, kiszámíthatatlan, mégis vérbeli jonassoni logikára épülő regény legnagyobb erénye a közvetlen, lebegős, természetes nyelvezet, a váratlan humor, valamint a sajátos leírások és a meghökkentő párbeszédek. A szerzőt gyakran éri a kritika, hogy berobbanása óta sűrűn megjelenő műveiben hasonlóan építkezik, és a stílusa is mindig ugyanolyan habkönnyű. Való igaz, itt is felbukkan egy váratlan hulla, akad szerelem is, és visszatérő elem (egyben kiváló helyzetkomikum-forrás) az ismeretlen kultúrák ütköztetése. Az sem újdonság, hogy korunk történelmi eseményei is karikírozódnak, most azonban a megszokott Amerika- és Oroszország-kritika mellett a magyarok („ahol egyesek átírják a történelmüket, elűzik az országukból a kellemetlenkedő egyetemeket”) is megkapják a magukét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
