Könyv

Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság

  • Karafiáth Metta
  • 2020. december 9.

Sorköz

Adott egy számító, náciszimpatizáns műkereskedő, egy magának való, elvált fiatal nő, egy félárva és félvér fiatal férfi, egy épp kiégő reklámszakember, meg egy Afrikából Stockholmba csöppent maszáj harcos.

Velük száguldunk végig a mesebeli fordulópontokkal teli történeten, két eredeti (?) Irma Stern-festmény nyomában, amelyekre mindenkinek fáj a foga. Van miért bosszút állni: a Svédországot a söpredéktől „megtisztítani” vágyó műkereskedő ugyanis titkos fekete zabigyerekét odadobja az övéinek, végezzenek vele ők, ám a fiú megszökik, és szövetségre lép a galerista volt feleségével, hogy együtt csalják lépre őt. Épp kapóra jön ilyenkor egy bosszúállásra szakosodott startup!

A kalandos, kiszámíthatatlan, mégis vérbeli jonassoni logikára épülő regény legnagyobb erénye a közvetlen, lebegős, természetes nyelvezet, a váratlan humor, valamint a sajátos leírások és a meghökkentő párbeszédek. A szerzőt gyakran éri a kritika, hogy berobbanása óta sűrűn megjelenő műveiben hasonlóan építkezik, és a stílusa is mindig ugyanolyan habkönnyű. Való igaz, itt is felbukkan egy váratlan hulla, akad szerelem is, és visszatérő elem (egyben kiváló helyzetkomikum-forrás) az ismeretlen kultúrák ütköztetése. Az sem újdonság, hogy korunk történelmi eseményei is karikírozódnak, most azonban a megszokott Amerika- és Oroszország-kritika mellett a magyarok („ahol egyesek átírják a történelmüket, elűzik az országukból a kellemetlenkedő egyetemeket”) is megkapják a magukét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.