Götz Eszter: Marosi Miklós építészete

Első ránézésre inkább fotóalbumnak, ha úgy tetszik, „művészeti albumnak” tűnik a kiadvány, és ha e formátumot tekintjük, nem lehet kifogásunk.

Ízléses, könnyen áttekinthető, szép képekkel illusztrált könyv mutatja be az egyik legjelentősebb élő hazai építész munkásságát az Oroszlányi Szénbányák telefonközpontjától (1966) az avasi tévétorony rekonstrukciós tervéig (2019), közben olyan ismert épületekkel, mint az Uzsoki Utcai Kórház új tömbje vagy az Artisjus irodaháza a Mészáros utca sarkán. De szó sincs lezárt életműről, mi több, a 68 éves mester – ahogy a szerző írja az Operaház Eiffel Műhelyháza kapcsán – „pályájának talán legnagyobb feladatán dolgozik”.

A könyv azonban nem csak szép album, de egyúttal monográfia is. Nyilván a szerző is tisztában volt vállalásának nehézségével, de mint írja: „az utókor tisztábban lát, de a jelen érintetlenül őrzi a születés körülményeinek lenyomatát”, ezért „jelen idejű pillanatképet adni: erre vállalkozik ez a kötet”. És ezt a jelen idejű pillanatképet valóban sikerült Götznek érdekesen, izgalmasan megragadnia, leginkább Marosival és munkatársaival folytatott beszélgetések nyomán. Teljesül az a szerzői ígéret is, hogy „az olvasó nem egyszerű épületleírásokat fog látni”, Marosi révén ugyanis az az építészeti látás- és gondolkodásmód tárul fel, amely alapján egy házat nem csak szépnek vagy rondának, hasznosnak vagy haszontalannak látunk, de meg is tudjuk „érteni”, miért van úgy, ahogy.