Könyv

Götz Eszter: Marosi Miklós építészete

  • - legát -
  • 2020. december 2.

Sorköz

Első ránézésre inkább fotóalbumnak, ha úgy tetszik, „művészeti albumnak” tűnik a kiadvány, és ha e formátumot tekintjük, nem lehet kifogásunk.

Ízléses, könnyen áttekinthető, szép képekkel illusztrált könyv mutatja be az egyik legjelentősebb élő hazai építész munkásságát az Oroszlányi Szénbányák telefonközpontjától (1966) az avasi tévétorony rekonstrukciós tervéig (2019), közben olyan ismert épületekkel, mint az Uzsoki Utcai Kórház új tömbje vagy az Artisjus irodaháza a Mészáros utca sarkán. De szó sincs lezárt életműről, mi több, a 68 éves mester – ahogy a szerző írja az Operaház Eiffel Műhelyháza kapcsán – „pályájának talán legnagyobb feladatán dolgozik”.

A könyv azonban nem csak szép album, de egyúttal monográfia is. Nyilván a szerző is tisztában volt vállalásának nehézségével, de mint írja: „az utókor tisztábban lát, de a jelen érintetlenül őrzi a születés körülményeinek lenyomatát”, ezért „jelen idejű pillanatképet adni: erre vállalkozik ez a kötet”. És ezt a jelen idejű pillanatképet valóban sikerült Götznek érdekesen, izgalmasan megragadnia, leginkább Marosival és munkatársaival folytatott beszélgetések nyomán. Teljesül az a szerzői ígéret is, hogy „az olvasó nem egyszerű épületleírásokat fog látni”, Marosi révén ugyanis az az építészeti látás- és gondolkodásmód tárul fel, amely alapján egy házat nem csak szépnek vagy rondának, hasznosnak vagy haszontalannak látunk, de meg is tudjuk „érteni”, miért van úgy, ahogy. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.