Martin Gayford, a neves művészettörténész és kritikus, a mű társszerzője már készített egy beszélgetős könyvet Hockney-val (History of Pictures; 2016), míg a Meet the Artist sorozatban megjelent Hockney-kötetnek (2017) éppúgy Rose Blake volt a rajzolója, mint ennek. David Hockney maga pedig a nemzetközi képzőművészeti szcéna sztárja: 2017-ben retrospektív kiállítást rendezett műveiből a Metropolitan Museum of Art, a The New York Times pedig korunk festészetének egyik élő „államférfijaként” aposztrofálta; az Egy művész portréja – Medence két figurával (1972) című alkotása 90,3 millió dollárért kelt el a Christie’s árverésén – élő művész festményéért soha azelőtt nem fizettek még ennyit.
De Hockney-t nemcsak saját művészete foglalkoztatja, hanem a kollégáiéi is, legyenek azok kortársak vagy a távoli századok mesterei. Legismertebb szakkönyvében, a Titkos tudásban (2002) arra a következtetésre jut, hogy Jan van Eyck, Caravaggio és mások a festői tárgy és az azt megfigyelő szem közé optikai eszközöket iktattak az alkotás során, amivel azt a tabut döntögeti, hogy a humanizmus ideológiája „élesítette” ki a látványt a festők előtt! A Titkos tudás a vitatható megállapításai dacára is rendkívül élvezetes és informatív olvasmány, amelyből sok minden átkerült az itt tárgyalt gyerekkönyvbe is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
