Sorköz
Roald Dahl családja bocsánatot kért az író antiszemita megjegyzéseiért
A család a csöndben közzé tett bocsánatkérést zsidó szervezeteknek is elküldte.
Inasnak nézte a Führert, nyújtotta neki a kabátját
A regényben is valahogy így lesz a prágai tavaszból enyhe idő Prágában
Karafiáth Orsolya írása Yoko Tawada: Egy jegesmedve emlékiratai című könyvéről.
Bartók Imre nyerte el a 2020-as Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat
A hatezer eurós pénzjutalommal járó elismerést a Majmom, Vergilius című kötetével érdemelte ki a szerző.
Ljudmila Ulickaja: Csak egy pestis
Mintha egy feszes tempójú film peregne a szemünk előtt: 1978-ban járunk egy szovjet laboratóriumban, ahol Rudolf Ivanovics Majer elmélyülten végzi pestissel kapcsolatos kutatásait.
Závada Pál: Wanderer
„Nagy munkái tölgyei közt szelíd nyíresnek érezhette” zsoltárfordításait, feltételezte Szenci Molnár Albertről Németh László.
Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj
Ezt a könyvet olvasni olyan, mint a whiskyt műjégkockákkal inni.
Látni tanulunk
„Az emberek szeretik a képeket” – hangzik el ez a naivan jelentőségteljes mondat, de ne bizonytalanítson el senkit, ennek a könyvnek (mely egy nagy ívű projekt része) még a sutaság is jól áll.
Götz Eszter: Marosi Miklós építészete
Első ránézésre inkább fotóalbumnak, ha úgy tetszik, „művészeti albumnak” tűnik a kiadvány, és ha e formátumot tekintjük, nem lehet kifogásunk.
Hármaskönyv
Trilógiaként reklámozzák az izlandi szerző legújabb regényét, amelynek darabjai hazájában három különálló kötetként jelentek meg 1994-ben, 2001-ben és 2016-ban.
Az Anschluss blöffje
„Ha a náci párté lesz a parlamenti többség, ez a választás lesz az utolsó a következő tíz évben, és talán a következő száz évben is” – kalapozott Hermann Göring 1933 februárjában kampánytámogatásért a 24 legnagyobb német iparmágnásnál. A gyárosok rezzenetlen arccal járultak Hitler kasszájához. „A korrupció kitörölhetetlen tétel a nagyvállalatok költségvetésében” – így kezdődik a Napirend.
A ló néz
A Zichy Jenő és a Nagymező utca sarkán álló 31.-es számú épület – bár pirosra festett kapuja tele van graffitikkel – tisztes polgári háznak tűnik. Arra végképp nem gondolna senki, hogy az 1920-as évek végén ebben a házban olyan illegális tevékenység folyt, ami egy fiatal báró halálához vezetett. Az épületben ugyanis kokainbarlang volt, a ma kocsmaként használt pince pedig szado-mazo kínzókamraként működött.