Európának és Amerikának is a legrosszabbra kell készülnie

  • narancs.hu
  • 2025. február 21.

Külpol

Gustav Gressel szerint Európának háborúra kell készülnie, Francis Fukuyama szerint pedig Amerikának arra, hogy az ország nem marad demokrácia.

Gustav Gressel, a bécsi Védelmi Akadémia kutatója úgy gondolja, hogy Európának nincs más választása, mint hogy felkészül egy nagy háborúra. A legrosszabb esetre kell készülni, nemcsak Ukrajna, de a saját érdekében is, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitungra hivatkozva az Index. Kétséges, hogy létrejön-e békemegállapodás, de ha így is lesz, a helyzet kedvez majd Moszkvának, mert a fegyverszünet révén újra tudja szervezni hadseregét. Főleg, ha megszűnnek a szankciók.

A fegyvernyugvás esélye nagyjából akkora, mint egy ötöslottóé. Az elmúlt 11 évben Moszkva még egyetlen egyezményt sem tartott be. A terve az, hogy saját elképzelései szerint alakítja a kontinenst és leigázza Ukrajnát. S most, hogy Washington kihátrál Kijev mögül, megvan a lehetősége erre, kész helyzetet teremthet. A Kreml megtalálta Donald Trump gyenge pontját azzal, hogy energiapartnerséget, vagyis gazdasági előnyöket kínál neki. Gressel szerint az amerikai elnök nem csupán szeszélyes és kiszámíthatatlan, de még gyáva is, aki azonnal visszakozik, amint kemény katonai ellenállásba ütközik. Szerinte Európának nincs más választása, mint növelni a haderejét és készülni a legrosszabbra. 

Nem vázolt fel sokkal kedvezőbb jövőt Francis Fukuyama amerikai filozófus sem, aki szerint az Egyesült Államok Donald Trump alatt nem az izolacionizmust választja, hanem „aktívan csatlakozik a tekintélyelvű táborhoz, támogatja a világ jobboldali autoriterjeit Vlagyimir Putyintól Orbán Viktoron és [a salvadori] Nayib Bukelén át Narendra Modiig.” Milyen alapon mondhatnánk Oroszországnak és Kínának, hogy ne folytassák hódításaikat, amikor mi azzal vagyunk elfoglalva, hogy megpróbáljuk bekebelezni Panamát és Grönlandot, kérdezi. Fukuyama szerint az amerikaiak nem egy ilyen országot képzeltek el a választások előtt, arra pedig fel kell készülniük, hogy az országuk a felismerhetetlenségig átalakul majd.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.