Európának és Amerikának is a legrosszabbra kell készülnie

  • narancs.hu
  • 2025. február 21.

Külpol

Gustav Gressel szerint Európának háborúra kell készülnie, Francis Fukuyama szerint pedig Amerikának arra, hogy az ország nem marad demokrácia.

Gustav Gressel, a bécsi Védelmi Akadémia kutatója úgy gondolja, hogy Európának nincs más választása, mint hogy felkészül egy nagy háborúra. A legrosszabb esetre kell készülni, nemcsak Ukrajna, de a saját érdekében is, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitungra hivatkozva az Index. Kétséges, hogy létrejön-e békemegállapodás, de ha így is lesz, a helyzet kedvez majd Moszkvának, mert a fegyverszünet révén újra tudja szervezni hadseregét. Főleg, ha megszűnnek a szankciók.

A fegyvernyugvás esélye nagyjából akkora, mint egy ötöslottóé. Az elmúlt 11 évben Moszkva még egyetlen egyezményt sem tartott be. A terve az, hogy saját elképzelései szerint alakítja a kontinenst és leigázza Ukrajnát. S most, hogy Washington kihátrál Kijev mögül, megvan a lehetősége erre, kész helyzetet teremthet. A Kreml megtalálta Donald Trump gyenge pontját azzal, hogy energiapartnerséget, vagyis gazdasági előnyöket kínál neki. Gressel szerint az amerikai elnök nem csupán szeszélyes és kiszámíthatatlan, de még gyáva is, aki azonnal visszakozik, amint kemény katonai ellenállásba ütközik. Szerinte Európának nincs más választása, mint növelni a haderejét és készülni a legrosszabbra. 

Nem vázolt fel sokkal kedvezőbb jövőt Francis Fukuyama amerikai filozófus sem, aki szerint az Egyesült Államok Donald Trump alatt nem az izolacionizmust választja, hanem „aktívan csatlakozik a tekintélyelvű táborhoz, támogatja a világ jobboldali autoriterjeit Vlagyimir Putyintól Orbán Viktoron és [a salvadori] Nayib Bukelén át Narendra Modiig.” Milyen alapon mondhatnánk Oroszországnak és Kínának, hogy ne folytassák hódításaikat, amikor mi azzal vagyunk elfoglalva, hogy megpróbáljuk bekebelezni Panamát és Grönlandot, kérdezi. Fukuyama szerint az amerikaiak nem egy ilyen országot képzeltek el a választások előtt, arra pedig fel kell készülniük, hogy az országuk a felismerhetetlenségig átalakul majd.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.