KÖNYVMELLÉKLET

A ló néz

Dezső András: Magyar kóla

Sorköz

A Zichy Jenő és a Nagymező utca sarkán álló 31.-es számú épület – bár pirosra festett kapuja tele van graffitikkel – tisztes polgári háznak tűnik. Arra végképp nem gondolna senki, hogy az 1920-as évek végén ebben a házban olyan illegális tevékenység folyt, ami egy fiatal báró halálához vezetett. Az épületben ugyanis kokainbarlang volt, a ma kocsmaként használt pince pedig szado-mazo kínzókamraként működött.

Ezzel a történettel kezdődik a szerző tavaly megjelent Maffiózók mackónadrágban folytatásának vagy inkább testvérének is tekinthető könyv, amely nagyjából az első oldalon berántja az olvasót, és aztán nem is engedi el. A maffiózók a magyar szervezett bűnözés történetét meséli el az 1970-es évektől, a Magyar kóla pedig a kokain magyarországi útját követi végig az 1920-as évektől napjainkig.

Ki gondolta volna, hogy száz évvel ezelőtt „Budapest kokainban úszott”, azt meg pláne nem, hogy ahol ma drogéria feszít az Andrássy úton, ott a 20-as években még az első magyar kokainbáró, Kokós Lexi mulatott és szívta fel bőszen a kis csíkokat? Az, hogy a 90-es évek és a 2000-es évek elejének alvilági és éjszakai életét meghatározta a drog, már kevésbé meghökkentő, az elő­ásott sztorik sora viszont annál inkább az. Nem mintha olyan durvák vagy elképzelhetetlenek lennének, hanem azért, mert Dezső – csakúgy, mint első könyvében – figyelemre méltó alapossággal veti bele magát a rendszer tanulmányozásába. A szerző érdeklődésének középpontjában – ahogy ezt többször ki is fejti – nem azok állnak, akik szombatonként két whisky mellett egy utcácskát is feltolnak az orrukba, de még csak azok sem, akik ezt naponta többször megteszik, hanem a nagy­halak, akiktől az anyag érkezik. Bár néhány rövid fejezet erejéig a szerző kitér híres emberek kokainos ügyeire is, felidézi Stohl András vagy Borkai Zsolt azóta legendássá vált történeteit, de ezek a könyv legkevésbé izgalmas részei. Ám ez is Dezső érvelése mellett szól: a kokainnal kapcsolatban valóban nem az egyszerű fogyasztó az érdekes, hanem az a jól megszervezett, ma is olajozottan működő hálózat, amelynek köszönhetően a kolumbiai ültetvényekről a fehér por a magyar emberek orrába jut. Azok az érdekesek, akik ma is mozgatják a szálakat, és ha jól csinálják, teljességgel láthatatlanok maradnak. Meg azok, akik már rég kiszálltak, rács mögé vagy a szerb maffia kezére kerültek, vagy esetleg maguk is függőkké válva meghaltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.