A múlt héten jelentette be Juhász Anna irodalmár, hogy a Hadik Irodalmi Szalon kilenc év és 103 est után befejezi működését a Hadik Kávéházban. Noha tudomásunk szerint a kapcsolat „személyes és koncepcionális ellentétek miatt” szakadt meg, Juhász a közleményében hangsúlyozza: „a Hadik Irodalmi Szalon és a Hadik Kávéház ezúton is kifejezik egymás iránti tiszteletüket, és büszkék a közösen elért sikerekre”.
Mindez azért érdekes, mert a régi Hadik Kávéház történetében is előfordultak személyes és koncepcionális ellentétek, mi több, az egyik ilyen a bíróságon végződött. Ráadásul az 1938-as pereskedésnek nem kevesebb volt a tétje, mint az, hogy a Hadik kávéház megtarthatja-e a nevét.
A Hadik kávéház a század elején nyílt, a botrányos történet azonban 1938 januárjában kezdődött, amikor gróf Hadik-Barkóczy Endre és gróf Hadik Mihály a fővárosi törvényszékhez fordultak azzal, hogy
„a Hadik kávéház a Hadik grófok engedélye nélkül használja a Hadik nevet”.
Mivel a kávéház akkor már több mint 30 éve működött, alapos okunk van feltételezni, hogy a grófok keresetét nem a felháborodás ihlette, hanem egy potyaleső-szélhámos pár héttel korábbi próbálkozása, akkor ugyanis egy Ritz nevű nyugalmazott postatanácsos a Ritz-Dunapalota szálloda tulajdonosaival próbálta meg ugyanezt eljátszani – vélhetően némi készpénzre számítva.
A Hadik kávéház tulajdonosai azzal védekeztek, hogy „a kávéház nevében a Hadik név a grófi rang elhagyásával szerepel, míg a Hadik grófok rangjukat mindig használják”, illetve azzal, hogy a „szomszédságában álló Hadik laktanyáról nevezték el”, de ezzel nem tudták eltántorítani az elszánt Hadikokat.
| ||
Az elsőfokú tárgyalásra 1938. március 23-án került sor, és a felperesek arra kérték a törvényszéket, hogy tiltsa el a kávéházat a Hadik név használatától. A tulajdonosok, Kaiser Adolf és fia itt már azzal is védekeztek, hogy több évtizede senkinek nem volt kifogása a névhasználat ellen, a bíróság mégis elmarasztalta őket: az ítélet indoklása szerint „a névhasználat abszolút személyi jog és a Hadik név elnevezést a kávéház taulajdonosai csak akkor használhatják, ha annak használatába a Hadik család minden egyes tagja kivétel nélkül beleegyezik”.
Kaiserék fellebbeztek, és nem is alaptalanul: augusztus 6-án a tábla elutasította a Hadikok keresetét, s helyt adott mindannak, amit a kávéház tulajdonosai védelmükre felhoztak, és megállapította: „Van Budapesten Széchenyi, Kossuth, Deák kávéház, de van Erzsébet királyné szálló is, és ugyan az említett nemzeti nagyságok utódaiknak kétségkívül nincs közük sem a kávéházakhoz, sem a szállóhoz. Mint ahogyan a Prince of Wales bárnak sincs az angol királyi családhoz”, s hozzátették még azt is, hogy az efféle eljárás
„sokkal inkább tekinthető a nagy nevek megbecsülésének, az utókor hódolatának”.
Azonban a Hadik grófokat mindez nem hatotta meg, a per szeptember 24-én folytatódott, bár nem tartott sokáig, Mielőtt a végső ítélet megszületett volna, a felek bejelentették: megegyeztek abban, hogy kávéházukat vagy „Hadik laktanya kávéházra” vagy „Hadik kaszárnya kávéházra” nevezik át. Úgy tűnik, az előbbi lett a nyerő változat, legalábbis az 1939-as telefonkönyvben már Hadik laktanya kávéház néven szerepel az egység. Más lapra tartozik, hogy valószínűleg sem akkor, sem később nem volt élő ember, aki így nevezte volna.
