A leghíresebb holland pszichopatát a húga juttatta börtönbe

  • L.T
  • 2019. november 2.

Sorköz

Egy pokoli családtörténet, ami még nem ért véget.

Hollandiában mindenki ismeri Willem Holleeder nevét, sőt a jelenleg életfogytig tartó börtönbüntetését töltő 61 éves férfi minden bizonnyal a legismertebb holland bűnöző, többszörös gyilkos, emberrabló, aki egy ideig a média kedvencének számított.

Holleeder még gyerek volt, amikor lelépett otthonról, ettől fogva a „nagy balhén” járt az esze; a kisebb-nagyobb disznóságait 27 éves korában koronázta meg azzal, hogy bandájával, amelynek a sógora, Cor van Hout is tagja volt, nemcsak elrabolták Freddy Heinekent, a sörgyárost, és a sofőrjét, de később meg is kapták a 35 millió guldenes (mintegy 16 millió euró) váltságdíjat.

Ennyit még soha nem fizettek emberrablóknak, a tettesek azonban nem tudtak lelépni. Elfogták őket, Holleeder 11 évet kapott, de a pénz egy része soha nem lett meg. A férfi 9 év múlva jelentős alvilági figuraként szabadult, de nagymenővé azután vált, hogy leszámolt a konkurenciával,

így nevét rövid időn belül mindenféle bérgyilkosságokkal hozták összefüggésbe.

De a barátait, rokonait sem kímélte, 2003-ban az ő megbízásából ölték meg sógorát, tettestársát Cor van Houtot. Holleedert 2006-ban ismét letartóztatták, ekkor 9 évet kapott, de egészségügyi okokból 2012-ben szabadult. Ezután valóságos popsztár lett Hollandiában, tv-műsorokban szerepelt, egy dj-vel, Lange Fransszal lemezt készített, amelynek az volt a címe: Willem Is Terug, vagyis Willem visszatér.

Lange Frans ft. Willem Holleeder - Willem Is Terug

Gedownload van de officele site. Een nummer over een held, een godheid, iemand die een lintje verdiend. De neus

De 2015-ben Holleeder a börtönbe tért vissza, bár ahhoz, hogy életfogytiglanra ítéljék öt gyilkosság miatt, a húga vallomása kellett, aki egyébként ügyvéd. Ráadásul Astrid Holleeder a börtönben, a beszélőn tudta szóra bírni a bátyját, a beszélgetésüket rögzítette is, és e felvétel lett a per legfőbb bizonyítéka. De Astrid Holleeder ezzel a lépessel nem lelt békére, épp ellenkezőleg. Nemcsak azért, mert azóta egy percre sem érezheti magát biztonságban, bujkálnia kell bátyja barátai elől, de azért sem, mert amit tett, azért élete végéig lelkiismeretfurdalás fogja gyötörni. Még azután is, hogy „kiírta” magából a történet, mi több, a Júdás című könyv világsiker lett.

false

Felmentheti-e az olvasó az áruló testvért? Nos, a könyv elolvasása után a biztos válaszunk az, hogy Astrid Holleeder lépése jogos önvédelem volt. A Júdás lapjain ugyanis egy olyan család története elevenedik meg, ahol az erőszak, a brutalitás mindennapos volt.

Az apa terrorja, folyamatos bántalmazása a család minden tagját egyformát érintette, nem csoda, hogy Willem Holleeder még gyerekként elmenekült otthonról. De amikor felnőtt, apján is túltett, ami az agresszivitást, a féltékenységet, a gátlástalanságot vagy a megalomániát illeti. A Júdást olvasva nem férhet kétség a férfi pszichopata személyiségjegyeihez, amennyiben pszichopatának azokat tartjuk – ahogy ezt egy korábbi cikkünkben írtuk –, akik gyenge akaratúak, kíméletlenek, felelőtlenek, amihez a társadalmi normák felrúgása, a többiek kihasználása, és valamiféle kizsákmányoló attitűd társul, nem beszélve a feltűnési vágyról.

A könyvből kiderül: Willem Holleedernek az összes ilyen tulajdonsága megvan, így nem lehet kétségünk afelől sem, ha érdeke úgy kívánta volna, a családtagjaival is végez. Ami azonban ennél is hátborzongatóbb, hogy bizonyos hasonló negatív vonások a szerzőben is megvannak, ezért a folyamatos bűntudat minden bizonnyal a démonokkal való küzdelemnek is következménye.

Astrid Holleeder könyvét magyarul a Libri adta ki Farkas Nóra fordításában.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.