„Az irodalomnak nem tulajdonítok gyógyító jelleget. Azt nem tudja végrehajtani. Azt tudja, hogy volt ez a valóban nagy megpróbáltatás számomra, amit utána megpróbáltam pontosan leírni. És ebben sokat segített – mondja Szilasi László író a Pesti Hírlapnak adott interjújában.
"Szeretnék írni, és valóban megfúrták a fejemet, kivették a daganatot, és utána nem voltam olyan szellemi állapotban, mint előtte. Egy jó félévig csak lestem” – jegyzi meg a legutóbbi könyve, a Luther kutyái születéséről, nemzedékéről pedig ezt: „1964-ben születtem. Szerintem nem volt olyan, hogy könnyű lett volna élni. Bár a rendszerváltás után daliás évek voltak. Fiatalok is voltunk, sok mindent csináltunk, folyóiratokat, tudományos szövetségeket, hallgatói önkormányzatot: az jó volt. Aztán jött az első Fidesz-kormány, és minden tönkrement utána…”
| ||
Az elmúlt hetek irodalmi közelharcai miatt, az interjú nagy része a Térey-ösztöndíjjal kapcsolatos, amit Szilasi is elfogadott.„Szörnyű hetek állnak mögöttem. Amikor megkaptam, fél óráig örültem, utána elkezdődött a sárral dobálás. Elsősorban azokkal leveleztem, akik megtartották ,a díjat. Mindenki attól félt, hogy etikailag valami büntetendő dolgot hajtunk végre” – mondja, hozzátéve azt, hogy majd akkor szídják, „ha kiderül, hogy valami rosszat csináltam, írtam az Orbán Viktort dicsőítő ódakötetbe”.
Elmondja azt is, hogy nagyon szégyellné magát, ha „szaros tizenkilenc millió forint” hatást gyakorolna rá. „Nyilván mindenkinek megvan a maga ára, de nekem ez kevés arra, hogy hazudjak” – teszi hozzá, ám szerinte ugyanez az ösztöndíj „arcáról” nem mondható el. „Demeter Szilárd az én ízlésem szerint nem egy derék ember. Túlnyomórészt hazudik” – mondja, a Térey-ösztöndíjról pedig az a véleménye, hogy „szalámi-taktikás” állami manipuláció azzal a céllal, hogy az írók forduljanak egymás ellen. „Ezt akarták, és ez történt” – mondja Szilasi, aki úgy véli, „2020-ban a nemzeteszmét nyomni” röhejes.
