Erich Kästner 1899. február 23-án született Drezdában. A repülő osztály című regényében humorosan és őszintén lefestett iskolai légkör reflektál az író ott eltöltött iskolaéveire. Ugyan a környezet a huszadik század eleji berlini világot idézi, a kamaszok egymással és a környezetükkel való viszonya, illetve a bennük felmerülő kérdések ma is aktuálisak. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a már klasszikussá vált 1954-es Kurt Hoffmann-film után, amelyben az író maga is szerepet vállalt, májusban új adaptáció látható majd a mozikban. Kästner ifjúsági könyvei talán éppen azért váltak időtlenné, mert a korabeli steril gyermekirodalomhoz képest szokatlan módon a maguk realitásában ábrázolják a gyerekek érzelem- és gondolatvilágát.
Kästner az első világháború alatt katonai szolgálatot teljesített, aminek a hatására antimilitaristává vált. Később Lipcsében tanult történelmet, filozófiát, germanisztikát és színháztudományt, miközben újságírói tevékenységéből tartotta fent magát. Hat évet élt Berlinben, ahol a város egyik legfontosabb szellemi alakjává vált. Számtalan lapban publikált; szépirodalmi művein kívül dokumentálhatóan 350 cikke jelent meg 1923–1933 között. Az 1928-ban megjelenő első ifjúsági regénye, az Emil és detektívek nagy sikert aratott, 59 nyelvre fordították le, és három éven belül film is készült belőle. A szerző világhírre és hatalmas népszerűségre tett szert.
Kortársai súlyos kritikával illették, amiért az 1933-as rendszerváltás után nem emigrált. A nácizmusban való bűnrészességgel vádolták, mivel otthon tovább tevékenykedett a kulturális életben. Ezzel szemben a Gestapo többször elvitte őt, illetve műveit „a német szellemmel ellentétesnek” minősítve máglyára vetették a nagy könyvégetés során. Kästnert hosszú időre eltiltották a publikálástól; szórakoztató regényeit Svájcban, mesefeldolgozásait különleges engedéllyel, Berthold Bürger néven jelentette meg. Az országban maradásának többek között személyes oka is volt: az író nagyon szorosan kötődött az édesanyjához, akit nem akart magára hagyni.
A háború utáni időszakban ugyan még publikált, de már nem ért el akkora sikereket, mint korábban. A nehéz időkben szerzett sebek, sérelmek fájdalmát, illetve a kettészakítottság, a kiüresedő értékrend miatti elégedetlenségét alkoholba és cigarettázásba fojtotta. 1974. július 29-én, hetvenöt évesen halt meg nyelőcsőrákban.
Itthon is sokan nőttek fel az Emil-könyveken, Emberke mulatságos kalandjain vagy az ikerlányok, Luise és Lotte humorosan megható történetén. Kevesen tudják azonban, hogy Kästner felnőtteknek írt kötetei is figyelemre méltóak. Szórakoztató regényeiben, mint Az eltűnt miniatűr, illetve a Három ember a hóban, fanyar társadalomkritika keveredik pontos, mély emberismerettel és optimista, tiszta értékrenddel.
Eltér ezektől az Ebek harmincadja című társadalmi regény, amely a Fabian, egy moralista regénye című könyvnek az ősváltozata. A mű főszereplője, a munkanélküli germanista Jakob Fabian bejárja a húszas évek végének túlfűtött, politikai és szexuális vonatkozásban egyaránt rendkívüli állapotot megélő Berlinjét. Kästner 1931-ben adta le kiadójának az eredeti változatot, ám ők úgy találták, hogy a kézirat felér egy robbanószerkezettel, amelyet a szerkesztőség munkatársai finom érzékkel hatástalanítottak, majd Kästner eredeti szándékával ellentétben Fabian, egy moralista története címmel jelentettek meg. A szókimondó, keserű, szatirikus korrajz sokak szemében még ebben az ártalmatlanított formájában is dekadensnek és obszcénnak tűnt, és a berlini Opernplatzon a könyvégetés áldozatául esett. Az ősváltozat fordítója, Győri László így fogalmazott a szerzőről:
„Szabad ember volt, minden leírt sorát belső erkölcsi meggyőződése diktálta. Ráadásul még nagy író is volt.”
