KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Tanuljatok meg úszni!

Erich Kästner: Ebek harmincadja

Könyv

1933. május 10-én este maga Kästner is kisétált a berlini Opernplatzra, hogy tanúja legyen két évvel korábban kiadott sikerkönyve, a Fabian. Egy moralista regénye eltüzelésének.

A Fabian, ahogy a jelen kiadáshoz csatolt, Sven Hanuschek Kästner-kutató által jegyzett utószóból kiderül, már első kiadásában is egy cenzúrázott szöveg volt: Kästner számos jelenetet a kiadó kérésére kihagyott, megelőzendő a betiltást. A címet is szerkesztői kérésre módosította. Mégis, volt egy rövid időszakasz, 1931–1933 között, amikor a könyv megtalálta a maga értő olvasóit, több kiadást megélt, vitákat gerjesztett, és számos fordításban megjelent – egyebek mellett magyarul is, 1932-ben, Braun Soma tolmácsolásában. Hogy később itthon is tiltólistára került-e a mű, nem tudjuk, mindenesetre a háború után alighanem a kommunista erkölcscsőszöknek is sok lehetett a Fabian, ugyanis újabb kiadása egészen Lendvay Katalin és N. Kiss Zsuzsa 2000-es modernizált újrafordításáig nem jelent meg nálunk.

Németországban a háború után megújult érdeklődés mutatkozott a mű iránt, ezt a jelen kiadáshoz csatolt 1946-os és 1950-es szerzői utószók is bizonyítják. Igaz, a szerző nem fűzött vérmes reményeket az ismételt megjelenéshez: „De vajon most – teszi fel a kérdést a Münchenben kelt utószóban Kästner –, egy évvel évszázadunk második nagy háborúja után biztosra vehetjük-e, hogy az emberek jobban megértik majd, mint akkor? Nem valószínű.” Itt beszél arról is, hogy a mű eredeti címe Der Gang vor die Hunde (szabad fordításban: Ebek harmincadja) lett volna, mintegy figyelmeztetésként, arra utalva, hogy „Németország és vele Európa szakadék felé közeledik”. Ám a mű még ekkor is csonkolt formában jelent meg. Talán a szerző már a regény történetének elválaszthatatlan részeként látta a húzásokat, illetve azt is hihette, hogy az eredeti, teljes anyag végleg odalett, amikor a saját berlini lakása a könyvkiadó irodájával egyetemben bombatalálatot kapott. Sven Hanuschek 2013-ban azonban ráakadt az eredeti kézirat indigós másolatára a marburgi irodalmi archívumban, s így ez az új, helyreállított kiadás is megszülethetett, immár az eredeti, Der Gang vor die Hunde cím alatt. Győri László briliáns fordításában száz évvel a születése után most magyarul is újra kiadott mű azt is megmutatja, mennyire esetleges és nehéz munka a cenzurális beavatkozások utólagos helyreállítása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.