Újabb német díjat zsebelt be a Harkivban élő, segélyakciókat szervező ukrán író

  • narancs.hu
  • 2022. július 20.

Sorköz

Szerhij Zsadannak ítélték a Hannah Arendt-díjat a politikai gondolkodásért. 

Szerhij Zsadan ukrán író, költő zenész kapja az idei Hannah Arendt-díjat is – számol be a Könyves Magazin.

A díjról a brémai szenátus és a Heinrich Böll Alapítvány közösen dönt, a zsűri olyan nagyszerű mesélőnek nevezte Zsadant, aki folytatja, egyúttal forradalmasítja a közép-európai irodalmi hagyományt. Szerintük a kortárs európai irodalomban egyedülálló, ahogyan Zsadan betekintést enged az olvasóinak az ukrán társadalomba, és ahogyan 2014 óta a háború túléléséről beszél. Könyveiben megmutatja, hogy a háború és a háborús nehézségek által traumatizált hétköznapi ember hogyan képes újra és újra a szolidaritásra.

Zsadan az indoklás szerint nem egyszerűen leírja Ukrajna világát, hanem segít megérteni azt. A díjjal a zsűri egyúttal elismerte az író humanitárius erőfeszítéseit is, olyan emberként jellemezve őt, aki aktívan segíti honfitársait a háborús konfliktusban. 

Zsadan a mai napig Harkivban él, a háború kitörése óta többször metróállomásokon és kórházakban adott koncertet, így próbálja tartani az emberekben a lelket, ezenkívül rendszeresen gyűjt adományokat. Néhány hete a Német Könyvkiadók és Könyvkereskedők Szövetsége is neki ítélte a Német Könyvkereskedők 2022-es Békedíját

Szerhij Zsadan 2004-es első regénye, a Depeche Mode 2010-ben magyarul is megjelent, akkor itt írtunk róla:

Legutóbbi regénye (amely angolul The Orphanage, azaz Az árvaház címmel jelent meg) a 2014 utáni donbászi eseményekre reflektál és egy olyan régióban játszódik, amely jelenleg is az orosz támadások helyszíne, egy tanárról szól, aki egy megszállt városba tart, hogy kimenekítse az unokaöccsét az árvaházból. A könyv jövőre jelenik meg magyarul a Magvetőnél Körner Gábor fordításában.

A 10 ezer euróval járó Hannah Arendt-díjat december 2-án fogják átadni a brémai városházán. Korábban olyan alkotók és gondolkodók kapták meg, mint Heller Ágnes vagy Timothy D. Snyder.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.