könyv - SZERHIJ ZSADAN: DEPECHE MODE

  • - legát -
  • 2010. október 7.

Zene

A számos nemzetközi sikerrel büszkélkedő 36 éves ukrán szerző éppúgy Jerofejev telihányt gimnasztyorkájából bújt elő, mint sztárrá avatott orosz kollégái: hősei isznak és isznak és isznak, miközben csuda dolgok történnek velük. A Depeche Mode közvetlenül a Szovjetunió széthullása után, 1993-ban játszódik. Az immár független Ukrajnában azonban nyomokban sem látni a szabadság örömtüzeit: a széthullott birodalom romjai között tengődő fiatalemberek őrült kalandjain keresztül avval a korszakkal szembesülhetünk, ami nekünk is megvolt, de közel sem ennyire reménytelen kulisszák között.
A számos nemzetközi sikerrel büszkélkedõ 36 éves ukrán szerzõ éppúgy Jerofejev telihányt gimnasztyorkájából bújt elõ, mint sztárrá avatott orosz kollégái: hõsei isznak és isznak és isznak, miközben csuda dolgok történnek velük.

A Depeche Mode közvetlenül a Szovjetunió széthullása után, 1993-ban játszódik. Az immár független Ukrajnában azonban nyomokban sem látni a szabadság örömtüzeit: a széthullott birodalom romjai között tengõdõ fiatalemberek õrült kalandjain keresztül avval a korszakkal szembesülhetünk, ami nekünk is megvolt, de közel sem ennyire reménytelen kulisszák között. Dosztojevszkijhez hasonlóan Zsadan is diákokkal dolgozik, de legfeljebb annyiban rokonlelkek, hogy õk is koszos odvakból bújnak elõ, romlottságuk "környezeti ártalom". De amíg a közismert elõdök állandó lázban égve a világot akarják megváltani, az ukrán fiúk csupán jól érezni magukat. És ez ital nélkül lehetetlen.

A Depeche Mode vodkában, konyakban, denaturált szeszben úszik. Az író késõ kamaszkori élményeit meséli el, ami persze nem biztos, hogy így esett, de mit számít? Ahogy a piás csellengõknél, itt is a haverok a kulcsfigurák, és a velük történt vicces és/vagy tragikus események jelentik a regényt, ami az Úton paródiájaként éppúgy mûködik, mint posztszovjet Trainspottingként. Zsadan kellõ távolságtartással, legtöbbször biztos kézzel, bravúrosan írja le a kalandokat. Érezzük ugyan a nyomasztó miliõ orrfacsaró bûzét, a szereplõk rosszullétét és szenvedését, legtöbbször mégis csak röhögünk, lelkifurdalás nélkül. De ahogy a kocsmaasztalnál, ha valamelyik jó svádájú törzsvendég visszaemlékezik, néha itt is túl sok a fecsegés, az üresjárat.

Pikáns aktualitása a könyvnek, hogy a Zsadan által megénekelt szánalmas labdarúgócsapat, a Harkovi Fémmunkás a közelmúltban ötöt lõtt a Debrecennek.

Fordította: Körner Gábor. Európa, 2010, 276 oldal, 2200 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.