könyv - SZERHIJ ZSADAN: DEPECHE MODE

  • - legát -
  • 2010. október 7.

Zene

A számos nemzetközi sikerrel büszkélkedő 36 éves ukrán szerző éppúgy Jerofejev telihányt gimnasztyorkájából bújt elő, mint sztárrá avatott orosz kollégái: hősei isznak és isznak és isznak, miközben csuda dolgok történnek velük. A Depeche Mode közvetlenül a Szovjetunió széthullása után, 1993-ban játszódik. Az immár független Ukrajnában azonban nyomokban sem látni a szabadság örömtüzeit: a széthullott birodalom romjai között tengődő fiatalemberek őrült kalandjain keresztül avval a korszakkal szembesülhetünk, ami nekünk is megvolt, de közel sem ennyire reménytelen kulisszák között.
A számos nemzetközi sikerrel büszkélkedõ 36 éves ukrán szerzõ éppúgy Jerofejev telihányt gimnasztyorkájából bújt elõ, mint sztárrá avatott orosz kollégái: hõsei isznak és isznak és isznak, miközben csuda dolgok történnek velük.

A Depeche Mode közvetlenül a Szovjetunió széthullása után, 1993-ban játszódik. Az immár független Ukrajnában azonban nyomokban sem látni a szabadság örömtüzeit: a széthullott birodalom romjai között tengõdõ fiatalemberek õrült kalandjain keresztül avval a korszakkal szembesülhetünk, ami nekünk is megvolt, de közel sem ennyire reménytelen kulisszák között. Dosztojevszkijhez hasonlóan Zsadan is diákokkal dolgozik, de legfeljebb annyiban rokonlelkek, hogy õk is koszos odvakból bújnak elõ, romlottságuk "környezeti ártalom". De amíg a közismert elõdök állandó lázban égve a világot akarják megváltani, az ukrán fiúk csupán jól érezni magukat. És ez ital nélkül lehetetlen.

A Depeche Mode vodkában, konyakban, denaturált szeszben úszik. Az író késõ kamaszkori élményeit meséli el, ami persze nem biztos, hogy így esett, de mit számít? Ahogy a piás csellengõknél, itt is a haverok a kulcsfigurák, és a velük történt vicces és/vagy tragikus események jelentik a regényt, ami az Úton paródiájaként éppúgy mûködik, mint posztszovjet Trainspottingként. Zsadan kellõ távolságtartással, legtöbbször biztos kézzel, bravúrosan írja le a kalandokat. Érezzük ugyan a nyomasztó miliõ orrfacsaró bûzét, a szereplõk rosszullétét és szenvedését, legtöbbször mégis csak röhögünk, lelkifurdalás nélkül. De ahogy a kocsmaasztalnál, ha valamelyik jó svádájú törzsvendég visszaemlékezik, néha itt is túl sok a fecsegés, az üresjárat.

Pikáns aktualitása a könyvnek, hogy a Zsadan által megénekelt szánalmas labdarúgócsapat, a Harkovi Fémmunkás a közelmúltban ötöt lõtt a Debrecennek.

Fordította: Körner Gábor. Európa, 2010, 276 oldal, 2200 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.