A Depeche Mode közvetlenül a Szovjetunió széthullása után, 1993-ban játszódik. Az immár független Ukrajnában azonban nyomokban sem látni a szabadság örömtüzeit: a széthullott birodalom romjai között tengõdõ fiatalemberek õrült kalandjain keresztül avval a korszakkal szembesülhetünk, ami nekünk is megvolt, de közel sem ennyire reménytelen kulisszák között. Dosztojevszkijhez hasonlóan Zsadan is diákokkal dolgozik, de legfeljebb annyiban rokonlelkek, hogy õk is koszos odvakból bújnak elõ, romlottságuk "környezeti ártalom". De amíg a közismert elõdök állandó lázban égve a világot akarják megváltani, az ukrán fiúk csupán jól érezni magukat. És ez ital nélkül lehetetlen.
A Depeche Mode vodkában, konyakban, denaturált szeszben úszik. Az író késõ kamaszkori élményeit meséli el, ami persze nem biztos, hogy így esett, de mit számít? Ahogy a piás csellengõknél, itt is a haverok a kulcsfigurák, és a velük történt vicces és/vagy tragikus események jelentik a regényt, ami az Úton paródiájaként éppúgy mûködik, mint posztszovjet Trainspottingként. Zsadan kellõ távolságtartással, legtöbbször biztos kézzel, bravúrosan írja le a kalandokat. Érezzük ugyan a nyomasztó miliõ orrfacsaró bûzét, a szereplõk rosszullétét és szenvedését, legtöbbször mégis csak röhögünk, lelkifurdalás nélkül. De ahogy a kocsmaasztalnál, ha valamelyik jó svádájú törzsvendég visszaemlékezik, néha itt is túl sok a fecsegés, az üresjárat.
Pikáns aktualitása a könyvnek, hogy a Zsadan által megénekelt szánalmas labdarúgócsapat, a Harkovi Fémmunkás a közelmúltban ötöt lõtt a Debrecennek.
Fordította: Körner Gábor. Európa, 2010, 276 oldal, 2200 Ft
*** és fél
