Semezdin Mehmedinović Szarajevó Blues című könyve apropóján beszélgettünk a délszláv háborús irodalomról, a magyar párhuzamokról, és a traumák feldolgozhatóságáról Orcsik Roland fordítóval.
Újabb közérthető, tudománynépszerűsítő könyvvel jelentkezett a Bostonban és Budapesten kutató hálózatelemző, amelyben arra vállalkozik, megfejti, minek köszönhető, hogy vannak sztárok, akiknek a fél világ a lábuk előtt hever, miközben esetenként a tehetségesebb, többre hivatott emberek vagy akár a valódi úttörők teljesen elfeledve, a történelem szemétdombján végzik.
Máté Gábor évtizedek óta ír naplót, nem is akármilyet. Aki elcsípett akár csak egy bejegyzést az eddig publikáltak közül a Literán vagy a Színházban, az tudhatja, hogy a színészként végzett, ám komoly rendezői pályát is befutó alkotó nemcsak olvasott ember, de igen jól is ír.
A háború fényei eredeti megjelenésekor kissé megosztotta a kritikusokat, a történetmesélés feszességét, a cselekmény sodrását és a különleges történelmi atmoszférát jól fogadta a kritika, ám a regény költői nyelvét nem egy bírálója túlcicomázottnak, a giccs határán táncolónak érezte.