Az 1964 óta ünnepelt költészet napjáról – ami ugye József Attila születésnapja – írtunk már néhány keresetlen szót ezeken az oldalakon.
Akkor olyanokat találtunk mondani arról, miképpen lett ünnep a költő születésnapja, hogy „Nyilván kapóra jött [a hatalomnak], hogy a puhuló diktatúra a magas kultúra barátjaként és népszerűsítőjeként tűzhette lobogójára az ötvenes években lehasznált Petőfi helyére immár az elfogadhatóra fazonírozott József Attilát. A Gát utcai lakásban emlékkiállítás nyílt (a megnyitóbeszédet tartotta: Kassák Lajos), a másnapi Magyar Nemzetben pedig Kiss Károly már szépen össze is fonta a szálakat, mondván, a költőn kívül a józsefvárosi kis lakásban »született a szocialista magyar költészet is.«”
Kevert szituáció
Illetve, hogy „Egyszerre ünnepeljük József Attilát meg a kortárs magyar lírát, ami nem lehetetlen feladat, sőt – de azért elég összevissza programokat tud produkálni ez a kevert szituáció.”
És még ennél is tovább mentünk valamivel: „A jobbik eset, ha a kiadók erre a napra (vagy környékére) időzített versesköteteiket promózzák itt-ott, a rosszabbik, ha az ünnepnap alkalomszerűségét túldimenzionálva igyekeznek az úgynevezett régi fényt, a költészet nemrég-még-megvolt nimbuszát visszanyerni. És hát megy is az erőlködés, hogy valahogy eladjuk ezt a dolgot, van, aki főz, van, aki táncol, a Svábhegyen a költők futnak, máshol az egyik énekel, a másik vetkőzik, csak olvassák el, amit ír.”
Ám az alkalomhoz illő végkövetkeztetést nem tudtuk megúszni, hiszen: „ünnepelni muszáj.”
Most ebben a szellemben ajánlunk 11 új (ősz óta megjelent) magyar verseskötetet – akármit is gondoljunk április 11-ről, ezeket mindenképpen megéri elolvasni. De könyörgünk, ne egy nap alatt akarjanak végezni velük! (A sorrendet nem mi állítottuk, hanem az ábécé.)
| ||
Erdős Virág: ötven plusz (Magvető): Ez egy ünnepi kötet, a szerző ötvenedik születésnapjára adta ki a Magvető, a cím pedig egyszerre utal a életkorra és a versek számára: valamivel több, mint ötven új szöveg fért a csinos kis könyvbe.
Szabálytalan verseskönyv, ha úgy vesszük, a hagyományosabb költeményektől az instaversekig és a verskollázsokig sok minden van itt – de nem is várhatunk mást egy olyan virtuóz szerzőtől, mint Erdős Virág. Volt idő, amikor tüntetéseken szavalták a költő sorait, nem is olyan rég, mégis, nagyon messze vagyunk már ezektől a pillanatokról. És ez a könyv sok minden mellett erről a messzeségről is szó.
Ilyenek vannak benne:
„modernista rajzomon egy vonalzóval
megszerkesztett homokozóban fekszem
nem nagyon látszom a radírfoltoktól de
de magamnak így is tetszem még
nem vagyok elismert művész de már most
minden kis részletre ügyelek persze
én tudom csak hogy a mából egy súlyos
tömegkatasztrófát figyelek”
| ||
G. István László: Földabrosz (Magvető) Ha van következetesen, a maga csöndes eltökéltségében és visszahúzódó radikalizmusában is abszolút tudatosan fejlődő költői életmű, az a G. István Lászlóé.
Nem divatköltő, nem az újabb lírai trendek hullámlovasa, viszont olyan költői nyelve van, olyan sajátos hangja, amire elég egyszer felfigyelni, hogy többé ne tévesszük össze senki máséval.
Az egyszeri felfigyelésre itt a remek alkalom, épp a napokban jött ki nyomdából legújabb kötete, a Földabrosz.
Íme, egy részlet A házasság mantrája című versből:
„Elhagyja, nem beszélek többé, férfi,
egyes számban, s a többes sem királyi, anyját,
apját, a szimbiózisból kiszületni
nem császármetszéssel kikönnyítve kell.
Csak tolómozgással, mint a húsalagútban
hajt előre, s lesznek egy testté, egy új
készenlét adja felnőtt törvényét.”
| ||
Lanczkor Gábor: Monolit (Jelenkor) Nem gyakori, hogy egy negyven alatti költőnek vaskos „válogatott és új versek” kötete jöjjön ki – ám minél ritkább, annál örömtelibb ez. Lanczkor generációja, a ’80-as évek elején születettek egyik meghatározó költője.
A Monolitban pedig nem pusztán az ő eddigi munkásságára, hanem egy új lírai hangütéssel és változó elvárásokkal fellépő költő-korosztály jellegzetes képviselőjére is rá tudunk tekinteni a válogatás adta szélesebb játéktérben. Több, mint 300 oldal, egyszerre intellektuális és érzéki olvasmány. Nem az a típusú könyv, amin csak úgy át lehet rohanni, de hát már a cím sem ígér ilyet. Földtani mozgásokra képes líra.
Ez pedig egy ízelítő belőle (a Valaki énekel című versből):
„Kopár hegyek drapériája
Fölött szakadtam át az ég kárpitján,
Lobogó bőrömmel fékezve le magam,
Ne véshesse vonásaim a hitvány
Föld kősivataga kemény arcára.
Három napig aztán csak kutyagoltam,
Egymást felváltva vittük egy sakállal,
Míg össze nem rogyott alattam holtan”
| ||
Olty Péter: Heteró közegben (Scolar) „Aki érzékeny, annak van félnivalója. Aki gazdag, annak van vesztenivalója. Olty Péter érzékeny és gazdag költő: tudja, milyen törékeny a nyugalom, milyen hártyavékony a biztonság fala ott, ahol a barátság több, mint egyszerű vonzalom.” Nádasdy Ádám ajánló szavai ezek a költő debütáló kötetéről.
Olty lírája nagyon személyes és nagyon elvont, komoly és játékos tud lenni egyszerre, de mindig van tétje, sőt, nagyon határozott, egzisztenciális tétje van. A meleg önazonosság költői hangjának keresése – ahogy a cím is mondja – egy heteró közegben.
Ez itt a Levéltöredék című vers töredéke:
„Most Wittgenstein élete foglalkoztat. A Tratten-
bachban töltött év. Azt mondják, nem mosogatta
csajkáját, ugyanabból evett másnap. Savanyú szag,
zablepedék – úgy vélte, ez is kelléke a Tolsztoj-féle idillnek, amely majd megszabadítja magától.”
| ||
Seres Lili Hanna: Várunk (FISZ Könyvek) Ha nem tévedünk, az első kötetével épp ezekben a napokban jelentkező szerző a legfiatalabb a listán szereplő költők között. Igaz, ez önmagában nem jelent semmit, de az évszámok rajongóinak érdekes lehet: itt már egy olyan költő beszél hozzánk, aki a ’90-es években született.
„Kiváló ritmusérzék, irónia és kegyetlen éleslátás jellemző ezekre a versekre. A végső kérdés, amelyet a szerző újra és újra feltesz, az az, hogy valójában mit lehet kezdeni az életünk alján felgyűlt reménytelen szomorúsággal. Felszínre hozni? Betemetni?” Tóth Krisztina fülszövegéből idéztünk, és bárhogyan is szóljon a válasz ezekre a kérdésekre, Seres Lili Hanna verseinek érdemes adni egy esélyt. Kettőt is.
Ez meg egy részlet a Bent című versből:
„Ha akkor ott bent
mégis megfojt
a köldökzsinór.
És így, hogy mégsem,
maradtam volna
lebegni benned,
míg meg nem halsz.
Talán ezért a tó,
a fojtva élvezés,
a jóleső zuhany.”
| ||
Simon Márton: Rókák esküvője (Jelenkor) Simon Mártont nem kell bemutatni, a slammer és költő második kötetével, a Polaroidokkal nagyot robbantott 2013-ban, tavaly ősszel pedig, öt év után végre előállt a harmadikkal is. A Rókák esküvője nem egy második Polaroidok, aki ugyanazt várná, csalódni fog, de mindenki más örülhet neki, hiszen úgy tűnik, nem akasztotta meg Simont a váratlanul nagy siker.
Októberben nyilatkozott a Mancsnak is, és azt mondta: „Azt szeretném csak, hogy ne kelljen filozófia PhD a verseimhez. Tom Waits mondott ilyesmit egyszer, hogy a világ pokoli hely, és a rossz szövegek lerontják a szenvedésünk minőségét. Arra törekszem, hogy ezt elkerüljem.” Így legyen!
Ráhangolódásképp itt egy részlet a Van című versből:
„Van ez a dolog, hogy tizenegy évesen
megfordul a fejünkben, hogy akár lehetnénk
öngyilkosok is a maradék gyógyszereiddel
(sok gyógyszer maradt utánad), de már akkor is
van annyi eszünk, hogy tudjuk, ezek arra nem jók.
Szóval ami arra nem volt jó, hogy téged
életben tartson, arra sem jó, hogy minket
megöljön. Ezt most praktikus okokból
nem állítjuk párhuzamba az ún. szeretettel.
Okos gyereknek lenni a legrosszabb.”
| ||
Szabó Imola Julianna: Lakása van bennem (Jelenkor) Ha jól számoljuk, ez szerzőnk harmadik kötete, de verseskötetként talán ez az első. Korábban írt versprózákat (Varratok) és felnőttmesét (Kinőtt szív), de felesleges is a műfajokkal szöszölni, Szabó Imola Julianna akkor is verset ír, ha prózát, és akkor is mindig marad egyfajta történetszerűség a szövegeiben, ha azok épp versek lesznek is.
„Mintha egy kisgyermek érzékenységét és gondolkodásmódját sikerült volna átmentenie a felnőttkorba, amelyben nincsenek bejáratott, elkoptatott sémák, minden új és meglepő. Olyan rejtett kapcsolatokat és hasonlóságokat fedez fel a dolgok között, amelyeket a felnőttek elől eltakar a megszokás.” – írja róla Rakovszky Zsuzsa a kötet ajánlójában. Aki szereti a versbéli meselogikát, az feltétlenül csapjon le rá.
Ez itt például a baleset című (próza)vers:
„A táj gyomrába merülök. Felfal és eltűnik. Távolt akartam rajzolni, közelre, hogy egyre jobban összeérjen, mint a szégyen egy ismeretlen mozdulatban. Az autókat összetörik, a kezeket összefogják. Elárvulunk a suhanásban. Féket rajzolok. Házfalat, tejbőrt, szétrobbant tulipánt. Kopasz hattyúkat rajzolok. Ujjbeggyel kenem a fejünkön szétkenődő vörös sárt.”
| ||
Szálinger Balázs: 361° (Magvető) Szálinger a középgeneráció jól ismert és elismert költője, aki ráadásul színházban (és bábszínházban) is aktív. 2016-ban megjelent a 360° minimalista címmel ellátott kötete, amiről akkor széleskörben elfogadott nézet lett, hogy egy költői belső megújulás fontos momentuma. Ráadásul úgy, hogy közben megmaradt benne mégis a jól ismert szálingeres íz: a történelmi-politikai utalások, a formai játékok, a klasszikus hangzás, a nemzeti hagyomány partiba hívása, és egyfajta vagány kikacsintás mindeközben.
Ősszel kijött a 361°, a cím alapján rögtön sejthetjük, hogy azt viszi tovább, amit a két évvel korábbi könyv elkezdett. Nem mondjuk el kétszer, hogy érdemes vele tartani. De, mégis: érdemes vele tartani.
Így hangzik egy részlet az Ez a hajó mire fölér című versből:
„Ez a hajó mire fölér a szénnel
Visegrádig, föl a Vaskaputól,
Kisfiam, a szerelmi alapú
Tengerészet nagyban megváltozik.
Festői lesz, kiköt és letelepszik,
Kit érdekel, milyen volna anyáddal,
Kitett lesz, és kertjeiben növény,
Növény növények illatoznak.”
| ||
Vajna Ádám: Oda (Scolar) Épp tegnap jött a hír, hogy Vajna Ádám bemutatkozó verseskötete nyerte a pályakezdő költőknek járó idei Makói Medáliák-díjat. A korábban a Horváth Péter ösztöndíj shortlistjére is felkerült kötetben egészen rendhagyó és felvillanyozó dolgokat találunk.
„»Zoknit varrni jársz majd oda, / Behajtod és bevarrod a« - férfiasan gyerekes, rafkós-naiv hang, laza-bravúrosan leng minden, himbálóznak a versek. Mindenféle idézet-törmelékeket hurcolnak magukkal, és a megfelelő helyen hurcolnak megfelelő idézeteket, amitől az egész megszépül és kibájosodik. Nevetsz, csodálkozol. Nagyon jól csinálja.” – írta a fülszövegben Kukorelly Endre.
Vajna meg egy interjúban nyilatkozta ezt: „Imádok kísérletezni, tulajdonképpen az egész kötet ennek az eredménye, és végig az volt a célom, hogy mindig olyasmit próbáljak ki, amilyent még nem írtam.” Bátran olvassunk bele, oda meg vissza leszünk érte!
Ez itt egy részlet a Variációk szerelemre című versből:
„Ha azt mondom, hogy szeretnék veled
Romos albán műemléktemplomokhoz,
Parasztos giccsfestmény festésű tájban
Kettesben kitaxizni, kéz a kézben,
(Míg szívemben virul a halk remény)
És megkérdezni ott, otthon ki hagyta
Bekapcsolva a retkes kávéfőzőt,
Mondd csak, szeretni fogsz-e még, Marám.”
| ||
Várady Szabolcs: De mennyire (Magvető) Nem mondhatjuk, hogy bőbeszédű költő lenne Várady Szabolcs, legutóbbi kötete 2003-as (Rejtett kijárat), nem véletlen tehát, hogy elég nagy várakozás előzte meg a De mennyire megjelenését. A kiadó egyenesen úgy fogalmaz: „régóta várt új kötetének megjelenése a kortárs hazai líra nagy eseménye”. Jelentjük, a könyv a boltokban van, még meleg és nyomdaillatú, érdemes kapkodni érte.
A kiadói ajánló szerint: „A De mennyire végig nagyon személyes könyv. Gyerekkori emlékekről, baráti kapcsolatokról és ezek kényszerű elmúlásáról szól elsősorban.” Egy szóval ne lepődjünk meg rajta, ha elégikus hangulatokkal és létösszegző versekkel is találkozunk a „modernségtradicionalista” szerző kötetében.
A Mondd csak című versben például ilyeneket mond a költő:
„Mondd csak, emlékszel még a villamosra?
Az a bőrszíj vagy micsoda,
amit a kalauz megrántott, hogy mehet,
a lépcső, ahol lógni volt a legjobb.
Az ütközőre nem mertem soha.
A lányokat Béláék ablakából,
fehér blúzukba onnan látni be.
Jurányi utca, oda járt anyám is.
Már jött a nyár. Tényleg, hogy telt a nyár?
Verára emlékszel? De mennyire!”
| ||
Varga Zoltán Tamás: A fényrajzoló (Jelenkor) Ha Váradyra azt mondtuk, nem bőbeszédű költő, nem mondhatunk mást fiatalabb pályatársára, Varga Zoltán Tamásra sem. Első kötete, A kert / Lassú mozgás címmel 2007-ben jelent meg, és valamivel több, mint egy röpke évtized múltán itt a második, A fényrajzoló.
„Varga nem kapkod, nem ítélkezik, de mindent észrevesz, rögzít, és a tényekből lassan kibontakozik, kirajzolódik egy angyalok által belakott, misztikus, mégis fölöttébb ismerős (belső) világ.” – írta róla az első kötetét ajánló Grecsó Krisztián.
„A fényrajzoló a minket körülölelő természet sűrű, állhatatos képeivel rejtett vágyainkat, esendőségünket mutatja fel. És amikor a fény örökös játékáról, változékonyságáról beszél, akkor is mintha az érintéseink törékenységéről, egymás közti viszonyaink sebezhetőségéről, mulandóságáról vallana.” – olvassuk az új kötet ajánlójában. Az biztos, hogy nem gyorséttermi versfogyasztásra szánt szövegek ezek. Le kell ülni melléjük „rendesen”, vagy sétálni, és időnként egy-egy verssel meg-megállni. Mi erre bíztatnánk mindenkit.
Így néz ki egy idézet A fényrajzolóból:
„ Hideg füstszag csapódott vissza a falakról,
az évekkel ezelőtti tűz nyomát fű nőtte be.
Hosszú percekig álltam ebben a furcsa ká-
bulatban. Bőrömön éreztem a tárgyak közel-
ségét, a falikút mellett álló asztalkát, a hűvös
víz csapódását a megzöldült kőedénybe,
ahogy az üvegcsészéken alágördül egy vé-
konyka páracsík.”
(Nyitóképünk: József Attila írógépe.)
