Utazás a ’90-es évek szürke Budapestjének mélyére

  • KD
  • 2019. április 9.

Sorköz

Újra megjelenik Hazai Attila megosztó regénye, a Budapesti skizo, ezt a hírt üdvözöljük némi visszatekintéssel, és egy erős részlettel itt a Sorközön.

Három évvel a szerző korai, és tragikus halála után, 2015-ben indította el a Magvető Kiadó Hazai Attila életmű-sorozatát. A maximalista (és más írások) című novelláskötet (2015), illetve a Feri: Cukor Kékség című kisregény (2017) után most megjelent Hazai legnagyobb terjedelmű – és bizonyos értelemben valóban főműnek tekinthető – regénye, a Budapesti skizo.

A kiadói ajánló „kultikus” regényként hivatkozik rá, ami nem biztos, hogy a legpontosabb jelző a műre (és annak sorsára), az ugyanakkor kétségtelen, hogy az eredetileg 21 évvel ezelőtt megjelent regény nyomban rendhagyó státuszt vívott ki magának, és azóta is maradt körülötte annyi kérdés (amit a tavalyi Hazai-konferencia is bizonyított), hogy érdemes legyen ismét elolvasni.

false

A Budapesti skizo története a fülszöveg szerint a következőképp hangzik: „A regény főszereplője, az Amerikából hazatelepült Feri, aki drogokkal próbálja egyhangú hétköznapjait színesíteni, beleszeret Krisztinába. Ő pedig segíteni szeretne a fiúnak. Feri a speed hatása alatt fejből mondja el készülő regényének történetét, érzékeltetve nem csupán neki, hanem nekünk, olvasóknak is, hogy milyen az igazi alak- és elbeszélésteremtő írói nyelv.”

Hazai, röviddel a regény megjelenése előtt interjút adott a Mancsnak, s abban Szőnyei Tamás kérdésére („Beszélnél az új könyvedről?”) úgy válaszolt: „Ez a legfontosabb dolog az életemben.(...) Nagyregény, két évig dolgoztam rajta, alapvetően a főszereplője egy napjáról szól. 25-28 év körüli, értelmiségi zenész junkie. Jó anyagi háttérrel rendelkezik, Amerikában nőtt fel, két-három hete van itt, Pesten, be is csajozott. Ezen a napon nagyon sok anyagot nyom magába, speedet kever fűvel meg hasissal. Ennek a tudatállapotnak a belső megvilágítása a regény.”

Én mondjuk szeretek érthetően fogalmazni (Hazai Attila író)

Néhány hete vetítik a Blue Boxban a Krémes érzések című dokumentumfilmet, melynek rendezője, Kopper Judit Hazai Attilát eresztette rá két fiatal vállalkozóra, lássuk, mire mennek egymással.

A könyv aztán egy csapásra megosztotta a kritikusokat és az olvasókat is: vagy imádták, vagy gyűlölték, reflektáltan járható befogadói középút akkoriban nem nagyon mutatkozott. Bán Zoltán András emlékezetes ledorongolásában (A legboldogabb magyar író) posztmodern pöttyös könyvnek nevezte a regényt, az ő írására reagáló Farkas Zsolt viszont Bán kritikusi nézőpontját vádolta meg azzal, hogy nem vet számot a kultúra változó fogalmával és kódjaival (A második legboldogtalanabb magyar kritikus).

Egy évvel később a kortárs irodalom meghatározó kritikusai jöttek össze, hogy a Magyar Irodalom Házában rendezett ankéton (ennek lejegyzett szövege szintén megjelent a Mancsban) megfejtsék, miről is szól a Hazai-ügy.

Hiszen üggyé vált addigra Hazai prózája, és a vita középpontjában épp a Budapesti skizo állt. Pedig, ahogy Németh Gábor idézte fel 2012-es nekrológjában: Hazai „nem akart botrányt, író akart lenni, kolléga”. Az akkor megjelenő főbb nézőpontok ma is időről-időre felmerülnek a Hazai-olvasásban: minimalista narráció kontra ügyetlen nyelv, valódi történetek hiánya kontra kortárs valóság-kritika, rossz dialógusok kontra szándékoltan roncsolt elbeszélői hang. És a fő kérdés: mit kezdhetünk ezzel az abszurditásig lecsupaszított prózanyelvvel, a mondatmetafizikai-beállítottságú magyar próza hagyománya felől?

false

 

Fotó: litera.hu

„Esterházyval kezdve felépült egy magyar irodalmi kánon, amelybe, egészen Hazaiig, mindenki kalaplevéve lépett be, bizonyos mértékig elfogadta a játékszabályait, legfeljebb belülről dolgozott ellene. Én nem mondom, hogy az Attila tudatosan hagyta fönn a kalapját vagy sem, nem akarok a szerzői intenciókról nyilatkozni, de úgy érzem, ez a gesztus már túl sok volt” – mondta akkor róla Németh Gábor. Hazai maga pedig úgy nyilatkozott: „A nyelv egy eszköz, amivel közölsz valamit, és lehetnek ugyan szép fodrai meg díszei, de hogy eleve fejjel lefelé fordítsuk – mint ami megtörtént a 70-es évektől a magyar irodalomban –, azt én sohasem akartam.”

2015-ben, A maximalista megjelenése után Sipos Balázs azt írta a Mancsban: „A szürke, kopogós minimalizmus nem formai truváj, hanem a városi alsó középosztály mentális állapota. […] A végeredmény dermesztő. Nincs költészet, nincs pszichológia, nincs filozófia, nincs politika, nincs történelem Hazai Attila szürke Budapestjén.”

Azzal, hogy a Magvető most újra megjelenteti a Budapesti skizót, nem csak arra nyílik lehetőség, hogy végiggondoljuk, mi változott 1997-óta a magyar próza horizontján, de arra is, hogy ezt a szürke Budapestet, a ’90-es évek Budapestjét szemügyre vegyük bő két évtized távolából. Mi abban sem vagyunk biztosak, hogy az idősíkok ilyen találkozásából, a félmúlt és a jelen Budapestjének speeddel, fűvel és minden egyébbel megbonyolított randevújából a jelenkori főváros fog jobban kijönni.

Hazai Attila: Budapesti skizo, Magvető Kiadó, 2019, 360 oldal, 3999 Ft.

Részlet

null

null

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.