Könyv

Hírnév és tudomány: miért végzi sok tehetség a történelem szemétdombján?

Barabási Albert-László: A képlet. A siker egyetemes törvényei

  • BSK
  • 2019. április 8.

Sorköz

Újabb közérthető, tudománynépszerűsítő könyvvel jelentkezett a Bostonban és Budapesten kutató hálózatelemző, amelyben arra vállalkozik, megfejti, minek köszönhető, hogy vannak sztárok, akiknek a fél világ a lábuk előtt hever, miközben esetenként a tehetségesebb, többre hivatott emberek vagy akár a valódi úttörők teljesen elfeledve, a történelem szemétdombján végzik.

Példákat könnyen találunk mindenfelé – és nem csak azért, mert mindannyiunknak volt olyan osztálytársa vagy barátja, aki jobban rappelt, mint Ganxsta Zolee, szebben táncolt, mint Medveczky Ilona, vagy úgy színészkedett, mint Jászai Mari, mégis valami dögunalmas irodában kötött ki, ahol álmodni sem merhet a rivaldafényről.

Egy hasonló sztori pár éve Oscar-díjat is ért, amikor a Rodriguez nyomában című dokumentumfilm bemutatta, hogyan kényszerült a hatvanas évek egyik legtehetségesebb amerikai rockzenésze a zeneipar kegyetlensége miatt arra, hogy építőmunkásként keresse kenyerét, miközben zenéje egy kalózkópiának köszönhetően közel egymillió dél-afrikai háztartásba jutott el.

Vagy kérdezhetjük, kinek mond valamit Claudette Colvin neve, aki 1955-ben, 15 éves fekete amerikaiként elsőként tagadta meg, hogy átadja a buszon ülőhelyét egy fehér bőrű utasnak. Valószínűleg nem sokaknak, hiszen a történelemkönyvekben Rosa Parks neve szerepel, aki pontosan ugyanígy lázadt az Egyesült Államok szegregációs törvényei ellen, csak épp kilenc hónappal később.

Barabási Albert-László a Szöuli Digitális Fórum tart előadást

Barabási Albert-László a Szöuli Digitális Fórum tart előadást

Fotó: MTI/EPA/Dzson Hon Kjun

Barabási könyvében a siker hollywoodi értelmezését használja, azaz a hírnév, a szakmai elismertség és az ezek révén megszerzett vagyon egyfajta elegyét tekinti sikernek – így vizsgálódásainak egyaránt tárgya az első világháború alatt nyolcvan vadászgépet kilövő vörös báró, a puszta létezése okán híres Kim Kardashian, a Harry Potter révén világhírnevet szerző J. K. Rowling és a relativitáselméletet kidolgozó Albert Einstein.

false

És hogy mire jut végül a szerző? Barabási megállapítja, hogy a sikeres emberek általában tehetségesek valamiben, emellett kitartók, és jól tudják képességeiket marketingelni. Az agilisség fontos, akárcsak a szerencse, és a jó kapcsolatok (vagyis a hálózat), amelyek nélkül egészen könnyű elcsúszni a siker lejtőjén – ahogy tette azt egy bizonyos Douglas Prasher, aki hiába gazdagította Nobel-díjat érő felfedezéssel a kémia tudományát, rossz előadó képessége miatt soha nem részesülhetett a sikerből – a babérokat kutatótársai aratták le, ő maga pedig egy autókereskedés alulfizetett alkalmazottjaként volt kénytelen tengetni napjait.

Ha viszont a sikerkomponensek megfelelő elegyével vagyunk ellátva, a sikerünk határtalan lehet: hiába tehetségesebb például Tiger Woods csak egy icipicivel a többi profi golfozónál, a bankszámlakivonata arról árulkodik, hogy az a pici plusz képes megsokszorozni a neki kijáró materiális és szimbolikus elismerést. Kiderül az is, hogy a sok kitűnő ember közül sokszor csak a véletlennek köszönhető, kit tekintünk a legjobbnak, hogy sokszor a zsűrik is csak vaktában osztogatják az elismeréseket, és hogy egy kis kezdő löket, akárcsak a csapatmunka, hatalmas segítség lehet.

Ha valakinek mindez banálisnak tűnik, esetleg arra vágyik, hogy a könyv sikerreceptet kínál arra nézve, hogyan fog a többiek fölé emelkedni, jobban teszi, ha más olvasnivaló után néz. Ha viszont valaki szeretne egy kicsit belelátni Barabási (és csapata) munkájába, és – még ha csak felületesen is – megismerkedni azokkal a kutatásokkal, amelyek megvizsgálják, minek is köszönhető, hogy az esetenként száz ugyanazon témában publikáló természettudós közül melyik három kapja végül a Nobel-díjat, vagy mitől függ, hogy egy festőművészre siker, pénz és csillogás vagy egy életen át tartó éhezés vár, az nem tehet ezzel a könyvvel rossz lóra. Aki viszont mélyebbre ásna, és magukra a modellekre is kíváncsi, inkább az eredeti tanulmányokat olvassa, jobban jár velük.

Fordította: Bujdosó István. Libri Kiadó, 2018, 280 oldal, 3999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.