Szülőföldünk: koponyánk szemgödre — csettintek gondolatban, ahogy ránézek az új Bolaño-könyv tébolyult-pszichedelikus piros-fekete borítójára.
"Egy infrarealista forma: AZ ÁTALAKULÁS SZEME", írja Bolano a Hagyjatok ott mindent, újra — Infrarealista kiáltványban.
„A világ egy jelentős része most születik, egy jelentős része épp halálán van, de mindannyian tudjuk, hogy mindannyiunknak élnünk kell, vagy mindannyiunknak meg kell halnunk: ebben nincs középút.“
"Így fordulhat elő, hogy egyfelől megszületik, másfelől páholyból figyeljük, ahogy az utolsókat rúgja. Életformák és halálformák sétálgatnak nap mint nap a retinánkon."
Mindenhonnan egy pokoli líra szempárjai merednek ránk. Idézek a Szülőföldből is: „teljesen hétköznapi kancsók: a pokol virágvázái“.
| ||
Bár az ötven évesen, 2003-ban májelégtelenségben meghalt Roberto Bolaño regényeivel, kisprózáival, novelláival emelkedett kultikus státuszba, saját magát elsősorban költőként definiálta, és mindent megtett, hogy egy vakmerő, de bohém lírikus életét élje. Mi persze ne engedjünk a káprázatnak, mindennek az aranyfedezete az, hogy számára az írás és az élet lényege: tudni azt, hogyan kell alámerülni a sötétségbe, hogyan kell bedugni fejünket a semmibe és szétnézni odabent.
Ezt a világ az író két monumentális nagyregényével, a Vad nyomozókkal és a 2666-tal értette meg. A Narancs kritikusa utóbbi kapcsán így fogalmazott: „A sokszor felülről lefojtott, sokszor el sem kezdett nyomozások apró mozzanatai egy olyan világot rajzolnak ki, melynek alapeleme a machismo, a kizsákmányolás, az erőszak, a korrupció és a rettegés. Ezt a földi poklot (nem véletlen a regény címében a 666-os szám!) hívhatjuk Santa Teresának, huszadik századnak, második világháborúnak vagy emberiségnek – a regény mindegyik mellett hoz érveket, de egyik diskurzust sem zárja le. Nincs nehezebb, mint reálisan megítélni egy olyan könyvet, melynek értelmezését az életrajzi körülmények, a médiahájp és a féltégla-vastagság mind ugyanabba az irányba terelik. A 2666 nem totális és nem tökéletes mű: néhol monoton, néhol túl lassú, néhol meg nem vezet sehova. Mégis, az utolsó oldalhoz érve megejtően igaznak tűnik rá Amalfitano definíciója, miszerint a nagy regények azok, melyekben „a nagy mesterek küzdenek olyasvalami ellen, ami mindnyájunkat riadalommal tölt el, az ellen, ami megfélemlít bennünket, amitől földbe gyökerezik a lábunk, és ahol vér van, meg halálos sebek meg bűz”.
Bartók Imre szintén kozmikus válságról és végállapotról beszélt: „Ez egy olyan, kozmikus válságban játszódó metafizikai krimi, ahol a világállapotnak megfelelően nem körülhatárolható a bűn, annak oka és tettese sem.“
Sipos Balázs, aki nem művészregényként, hanem az elnyomottak reprezentációjának problematizálásaként olvasta a könyvet, ezt írta: „Noha ebben a regényben is, akárcsak a Vad nyomozókban, számtalan figura beleőrül a Santa Teresa-i állapotokba, Bolañót itt nem az őrület mitizálása foglalkoztatta. A 2666 az őrület miértjére kérdez.“
Bár a kiadói ajánló szerint a három részből álló Szülőföld a nagy Bolaño-kirakós hiányzó mozaikdarabkáit tartalmazza, azt — szerencsére — kevéssé tartjuk valószínűnek, hogy bármiféle kerek egész összeállhat a három elbeszélésből, amiből az első kettő a kilencvenes évek közepén, a harmadik, a beszédes című Francia horrorkomkédia 2002 és az író halála, 2003 júliusa között született.
Ugyanis ahogy a kötet előszavában Juan Antonio Masoliver Ródenas írja: a kijelölt narratív útirányok sehová sem vezetnek, jobban mondva Bolaño életművének egészéhez. „Minden egyéb kísérlet arra nézve, hogy rendet teremstünk a káoszban, és olyan logikával ruházzuk fel, amely az írásról alkotott fogalmától eltávolíthatja, csak lealacsonyítaná, sőt kiforgatná a szerző szándékát. Akárhogy is, a kötet, amelynek szövegei az egység bármely fogalmától egyszerre függők és függetlenek, hemzseg azoktól az utalásoktól, amelyek erre a törésre gyökeres törésre utalnak.“
Szinte a Szülőföld megjelenésével egy időben, pár napja kezdődött a csillagászati tavasz, úgyhogy már csak azért se feledjük el a lényeget:
teljesen hétköznapi kancsók: a pokol virágvázái.
Roberto Bolaño: Szülőföld, Jelenkor Kiadó, 216 oldal, fordította: Kutasy Mercédesz.
null
null
