Magyartanárokat megbotránkoztató erős kijelentésekkel van tele Háy János újrahangolt magyar irodalomtörténete, a Kik vagytok ti?. A szerzővel új könyvéről, a branddé válásról, a Szépírók Társaságának legutóbbi botrányáról, a kultúrharc színvonaláról beszélgettünk. Meg arról, hogy Orbán Viktor el tudja-e venni a kedvét.
Részlet a ma megjelenő Magyar Narancsból:
MN: Elképzelem a jelenetet, amikor egy gimnazista ebben az egyre abszurdabb világunkban, ahol a hazaszeretetre való nevelés kerül az előtérbe, felolvassa a könyvedből: „Petőfi egy egoista barom volt”. Milyen reakcióra számíthat?
HJ: Szerintem a magyartanárok többsége örülni fog ennek a könyvnek, mert épp az a gondjuk, miképpen lehet közel hozni a gyerekekhez a tananyagot. És a Kik vagytok ti? hangvétele tényleg nem tankönyvszerű. Nagyon nem úgy viszonyul a tradícióhoz, ahogy manapság az oktatásban központi elvárásként szokás. Egy-egy erősebb megfogalmazás, ami különben kiragadva félre is érthető, mert a könyv nem pofátlan, de az ilyen erősebb kiszólások megmozgatják a gondolkodást, kilöknek a komfortzónánkból.
| ||
.jpg "false")
Ha nem beszélünk bátran és felszabadultan ezekről az egyébként rendkívül kimagasló alkotókról, akkor kivonjuk őket és az életművet a valós diskurzusból. Holott mi más volna az irodalomtanítás lényege, mint hogy megsegítse a műveket abban, hogy hozzá tudjanak szólni az életünkhöz? Elevenség kell. Hogy ezek a valahai kollégák benne legyenek a mindennapjainkban, a magunkról, a világról való gondolkodásban.
MN: Te nyilvánosan nem politizálsz, de a Morzsamagyarok, a könyved felütése mégis olyan, mint egy politikai kiáltvány.
HJ: Ez volt a szándék, hogy jelezzem, nem szeretek és nem is akarok politikai megosztottságban élni, ahol pártpreferencia alapján választok olvasmányt, s eszerint kell megkülönböztetnem az embereket. És az irodalom nem ilyen. Tulajdonképpen a legtöbb ember nem ilyen. Bizonyos kérdésekben baloldaliak vagyunk, másokban konzervatívak vagy épp liberálisok. Szomorú azonban, hogy a politika sokak számára vallásként működik, s ez a hívő ember elfogad a pártcsaládjától morálisan elfogadhatatlan dolgokat.
(…)
MN: Kultúrharcról mit gondolsz? Ki harcol kivel?
HJ: Nem tudom, hogy harcnak lehet-e nevezni vagy csak érdekcsoportok csatározásának. Alacsony színvonalon zajlik, ezért nehéz hozzászólni. Ráadásul nem teljesítmény és minőség, hanem politikai állásfoglalás alapján csoportosít alkotókat, ami nem tesz túl jót a kultúrának és félrevezeti az olvasókat, ráadásul olyan primitív, hogy egy ötéves gyerek is be tud szállni a játszmába.
*
Ha kíváncsi a teljes interjúra, elolvashatja a Magyar Narancs legfrissebb számában. Keresse az újságárusoknál vagy vásárolja meg online.
Magyar Narancs - Archívum részletes
A francia filozófus és befolyásos médiaszemélyiség gyakran hallatja a hangját világpolitikai kérdésekben, és ez a hang olykor az Élysée-palotáig is elér. Looking for Europe című one-man show-ját az európai parlamenti választások előttre időzítette - ezzel járja Európa nagyvárosait, április 10-én fellép Budapesten is.
