A magyar stand avantgárd dizájnját bírták a látogatók

  • KD
  • 2019. március 26.

Sorköz

286 ezer látogatóval zárt vasárnap este a Lipcsei Könyvvásár. Heti hírcsomag extra – helyszíni beszámoló a buchmesséről.

Március 21-től 24-ig tartott a 2019-es Lipcsei Könyvvásár, Németország második legnagyobb könyves mustrája. A lipcsei vásárkomplexum 111.900 m²-es területén idén 2547 kiállító jelent meg 46 országból. Az őszi frankfurti könyvvásár után a német nyelvterület másik jelentős rendezvénye nemcsak a szakmának szól: a városban ilyenkor zajlik a Leipzig liest (Lipcse olvas) című fesztivál is, melynek során többszáz helyszínen találkozhatnak az irodalom barátai felolvasásokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel, performanszokkal és könyvbemutatókkal.

A könyvvásár idei díszvendége Csehország volt, ahonnan 55 szerző – többek között Jáchym Topol, Jaroslav Rudiš vagy Tereza Semotamová – érkezett Lipcsébe, több, mint 130 eseményt szerveztek, és 70-nél is több új fordítás látott napvilágot erre az alkalomra időzítve. Az Ahoj Leipzig! programjait a vásár ideje alatt végig nagy érdeklődés követte.

Már megszokott kísérőrendezvénye a könyvvásárnak a Manga-Comic-Con, vagyis a képregények és rajzfilmek (filmek) világára épülő karneváli hangulatú rajongói találkozó, amire idén 104 ezren voltak kíváncsiak.

Szintén a könyvvásár keretein belül került sor a tematikus történelmi-politikai rendezvénysorozatra The Years of Change 1989-1991 – Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa 30 évvel később címmel. A tematikus beszélgetéseken újságírók, írók, kritikusok vitatták meg a rendszerváltás óta eltelt évtizedek ambivalens tanulságait. Magyarországot ebben a nagy érdeklődés mellett lezajlott programsorozatban Dragomán György és Tamás Gáspár Miklós képviselték.

Az egyéni hangulatú magyar stand arculatát Farkas Anna grafikus tervezte – a vásár magyar programjai közül Dragomán György (Löwenchor), Kemény István (Ich übergebe das Zeitalter) és Forgách András (Akte geschlossen: Meine Mutter, die Spionin) könyvbemutatóit, ViceVERSa lírafordító műhely bemutatkozását, és a Dies wird die Hypnose des Jahrhunderts (szerk.: Kalász Orsolya és Peter Holland), fiatal magyar költőket felvonultató antológiához kapcsolódó programokat érdemes kiemelni.

Dragomán novelláskötetéért, a Suhrkampnál megjelent Löwenchorért a fordító Tankó Tímeát a legjobb fordítás díjára is jelölték. Ezt végül Eva Ruth Wemme nyerte el Gabriela Adameşteanu regényének németre ültetéséért (Verlorener Morgen). A másik két díjat, a szépirodalmit és a tényirodalmit Anke Stelling (Schäfchen im Trockenen című regényéért) illetve Harald Jähner (monumentális történelmi esszéjének címe: Wolfszeit. Deutschland und die Deutschen 1945 – 1955) nyerte el.

A jövő évi díszvendég a tervek szerint Ausztria lesz.

Lejjebb kis képes beszámolónkat láthatják a vásárról, a második képen a magyar stand, az avantgárd dizájnját bírták a látogatók.

Az üvegcsarnok bejárata

Az üvegcsarnok bejárata

Fotó: KD

false

Fotó: KD

A könyvvásárra jelent meg a fiatal magyar költők antológiája Kalász Orsolya és Peter Holland gondozásában

A könyvvásárra jelent meg a fiatal magyar költők antológiája Kalász Orsolya és Peter Holland gondozásában

Fotó: KD

Könyvek a magyar standon

Könyvek a magyar standon

Fotó: KD

04f_Lipcse 2019 - Dragomán György  könyvéért Tankó Tímeát is jelölték a legjobb fordítás díjára (végülnem ő kapta, de így is sokat beszéltek a  Löwenchorról)

Dragomán György könyvéért Tankó Tímeát is jelölték a legjobb fordítás díjára (végül nem ő kapta, de így is sokat beszéltek a Löwenchorról)

Fotó: KD

A díszvendég Csehország nagyobb teret kapott

A díszvendég Csehország nagyobb teret kapott

Fotó: KD

A Bundestag is képviseltette magát

A Bundestag is képviseltette magát

Fotó: KD

Az 1-es csarnok a Comic Con helyszíne volt

Az 1-es csarnok a Comic Con helyszíne volt

Fotó: KD

Ők nem a könyvekért jöttek

Ők nem a könyvekért jöttek

Fotó: KD

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.