Dzsudzsák Balázs nem hagyott kétséget afelől, hogy a magyar labdarúgás ugyanott van, ahol 1987-ben

Sehol.

Noha már az Európa-bajnokságon, a belgák elleni 0:4-et követően – de legkésőbb akkor, amikor az Eb után a magyar labdarúgóknak nem akadt komoly vevője a nemzetközi piacon – kijózanodhatott volna mindenki, aki azzal áltatta magát, hogy

„Magyarország ismét felkerült a futballtérképre”.

De úgy látszik, az efféle valóságra nemcsak az önfeledten homoszexuálozó és románozó szurkolók, a hazai sportsajtó, de a magyar válogatott csapatkapitánya sem vevő.

 

Fotó: MTI/Illyés Tibor

„Ez a csapat már helyén tudja kezelni a nyomást, ami hozzátartozik a futballhoz. A körítés kifogástalan, a világ legjobbjai ellen játszhatunk, egy fantasztikus stadionban, miért ne lehetnénk sikeresek?!” – mondta Dzsudzsák Balázs a meccs előtti sajtótájékoztatón, majd miután

simán kikaptunk 3:0-ra,

s csak azért nem többre, mert minek, a népszerű Dzsuzsi már azzal jött, hogy „Csak az első 30 percben futballoztunk jól, aztán az ellenfél kegyetlenül kihasználta a hibáinkat”.

Nos, ha csapat nem is, de Dzsudzsák már valóban „helyén tudja kezelni a nyomást”, hiszen nagyjából 1986 óta hasonlóan magyarázták mindenféle szövetségi és csapatkapitányok a vereséget, persze Dzsudzsinak még e téren is van hova fejlődnie. Mondhatta volna például azt is, hogy ha csak félórás a meccs, teljesen más lett volna az eredmény.