Dzsudzsák Balázs nem hagyott kétséget afelől, hogy a magyar labdarúgás ugyanott van, ahol 1987-ben

  • narancs.hu
  • 2017. március 26.

Sport

Sehol.

Noha már az Európa-bajnokságon, a belgák elleni 0:4-et követően – de legkésőbb akkor, amikor az Eb után a magyar labdarúgóknak nem akadt komoly vevője a nemzetközi piacon – kijózanodhatott volna mindenki, aki azzal áltatta magát, hogy

„Magyarország ismét felkerült a futballtérképre”.

De úgy látszik, az efféle valóságra nemcsak az önfeledten homoszexuálozó és románozó szurkolók, a hazai sportsajtó, de a magyar válogatott csapatkapitánya sem vevő.

false

 

Fotó: MTI/Illyés Tibor

„Ez a csapat már helyén tudja kezelni a nyomást, ami hozzátartozik a futballhoz. A körítés kifogástalan, a világ legjobbjai ellen játszhatunk, egy fantasztikus stadionban, miért ne lehetnénk sikeresek?!” – mondta Dzsudzsák Balázs a meccs előtti sajtótájékoztatón, majd miután

simán kikaptunk 3:0-ra,

s csak azért nem többre, mert minek, a népszerű Dzsuzsi már azzal jött, hogy „Csak az első 30 percben futballoztunk jól, aztán az ellenfél kegyetlenül kihasználta a hibáinkat”.

Nos, ha csapat nem is, de Dzsudzsák már valóban „helyén tudja kezelni a nyomást”, hiszen nagyjából 1986 óta hasonlóan magyarázták mindenféle szövetségi és csapatkapitányok a vereséget, persze Dzsudzsinak még e téren is van hova fejlődnie. Mondhatta volna például azt is, hogy ha csak félórás a meccs, teljesen más lett volna az eredmény.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.