A szabály pofonegyszerű: a franciaországi Les Sables-d’Olonne kikötőjéből elstartolva, a három nevezetes fokot – Jóreménység-fok, Leeuwin-fok, Horn-fok – bal kéz felől tartva körbe kell hajózni a Földet, és ugyanoda visszatérni anélkül, hogy a skipper – aki egyedül van a hajón – bármilyen külső segítséget elfogadna. Ez a Vendée Globe, a vitorlázás Mount Everestje. A híresen embert próbáló verseny során kikötni sem lehet, de horgonyozni igen, hogy megjavíthassuk, ha meghibásodik a hajónk. A szabályokat rendkívül szigorúan veszik, Sébastien Destremau, a még úton lévő versenyző például, miután az árbóca megsérült, közel egy hetet horgonyzott a Tasman-szigetek egyik öblében, miközben még egy doboz sört sem mert elfogadni a körülötte horgonyzó jachtosoktól, nehogy kizárják a versenyből.
A nyolcadik Vendée Globe 2016. november 6-án rajtolt el, 20 év után ismét magyar indulóval. Fa Nándor egyszer már sikeresen teljesítette a versenyt – 1993-ban 128 nap után a legjobb nem francia állampolgárságú hajósként, ötödikként végzett –, és 1996-ban is indult, igaz, akkor a verseny feladására kényszerült. Franciaországban a távot teljesítő vitorlázókat hősként ünneplik és tisztelik. Az idén rajthoz állt 29 versenyző többsége – a korábbi évekhez hasonlóan – francia, a nagy múltú hajós nemzeteket (Egyesült Államok, Anglia, Hollandia, Spanyolország, Japán, Írország, Új-Zéland) egy-egy versenyző képviselte. Csupán két olyan versenyző akadt – Fa Nándor mellett egy svájci induló –, akik tenger nélküli országból érkeztek.
A hajónapló
Az internet és a hajókba épített GPS-nyomkövetők segítségével az érdeklődők ma már szinte együtt tudnak élni a versenyzőkkel. Így tettem én is. Több mint 100 napon át, ha csak tehettem, leültem esténként a számítógépem elé, hogy megnézzem a Vendée Globe napi összefoglalóját, elolvassam a cikkeket, melyek részint a verseny hivatalos oldalán, részint a versenyzők saját honlapján jelentek meg – bár a többség nem vezetett rendszeresen hajónaplót, sőt, voltak olyanok is, akik egyáltalán nem kommunikáltak a verseny alatt. Fa Nándor viszont pontosan leírta, mi történt vele, mit csinált aznap, s milyen taktikai megfontolások fogják vezetni a következő néhány napon.
Próbáljuk meg elképzelni: a végtelennek tűnő tengeren vagyunk, egy 30-40 km/h-s sebességgel suhanó hajó fedélzetén. Mindössze egy 30 mm vastag műanyag – ennyi csupán a hajófenék – választ el minket a több ezer méteres tengermélytől. A hajó izeg-mozog, folyamatosan döng, ugrál a hullámokon; valami mindig nyekereg, állandó a zaj, a csend lehetősége kizárva. Vízhatlan ruhát és csizmát viselünk éjjel-nappal, az ágy csak álom, ott alszunk, ahol éppen célszerű vagy ahol elnyom a buzgóság. A 24 órából nagyjából öt óra telik alvással, de ez sem egyben. Nándor 20-40 perceket aludt. Hol a kabinban, a bejárati ajtóval szemben található babzsákon pihent, hol a csörlőre borulva egyszerűen elnyomta az álom. A versenyzők sok időt töltenek a kabinban, nincs sok haszna szabad szemmel kémlelni a vizeket. A sebesség olyan nagy, hogy az ütközést egy vízben lebegő tárggyal (például egy hányódó konténerrel) úgysem tudnák elkerülni, a nagyobb úszó objektumokat pedig a műszerek jelzik.
Az étkezésben a liofilizált készételeké volt a kulcsszerep. Ezekből a zacskós főételekből kivonják a nedvességet, s negyed liter forró víz hozzáadásával, tíz perc alatt simán elkészíthető például egy rizses hús. A kóla, a csoki vagy a bor ünnepi kényeztetés. A legnagyobb fizikai igénybevételt a vitorlák kezelése jelenti. Átlagosan 9 különféle méretű orrvitorla található a hajón, ezeket attól függően kell cserélni, hogy épp milyen irányból és milyen erősen fúj a szél. A túl sok vitorla veszélyes a vitorlára és a hajóra nézve, a túl kevés meg nem elég a sebességhez. Rajtuk kívül az árbócon van a nagyvitorla, amit nem cserélnek, hanem kurtítanak vagy kiengednek. Az, hogy milyen gyakran kell a vitorlákhoz nyúlni, az időjárási helyzettől függ. Van, hogy órákig minden változatlan, sőt akár egy teljes napig is, de az is lehet, hogy egy éjszaka folyamán akár ötször is változtatni kell. A legrosszabb időjárási szituáció az, amikor az erős (50 csomó feletti) szélhez magas, a széllel ellentétes irányú hullámzás párosul. A hajótest ilyenkor van kitéve a legnagyobb igénybevételnek.
A több száz négyzetméternyi vitorla fel- és lehúzása, kurtítása, kiengedése kemény fizikai munka, ezt csinálja a skipper egész nap. A versenyzőkre a legnagyobb veszélyt az egyedüllét jelenti. Minden technikai problémát egyedül kell megoldani. Ezermesternek kell lenni, meg kell tudni javítani az eltört alkatrészeket, az elszakadt vitorlát, fel kell tudni menni az árbóc tetejére, s ott dolgozni akár nagy hullámzásban is. Nem szabad lesodródni a hajóról. Érteni kell az elektronikához és a modern számítástechnikához is – a legkönnyebben az elektronikus eszköz romlik el. Az időjárási előrejelzés rövid távon (2-3 nap) nagyon pontos, erre alapozva a versenyzők több lehetséges útvonalat is lefuttatnak a számítógépükön. Nándor beszélt arról is, hogy nemcsak a saját, hanem a pozíciója szempontjából meghatározó versenyzőtársak útvonalát is vizsgálta, hogy ebből vonjon le következtetéseket a saját taktikájára vonatkozóan. Érdemes összevetni, hogyan versenyzett Fa Nándor és versenytársa, Conrad Colman.
Jön a vihar
Fa 63 éves, Colman 34. Érdekesség, hogy ő volt Nándor versenyzőtársa, vagyis co-skippere a Barcelona World Race-en, amit Fa felkészülési versenynek szánt a hajója számára. A kétszemélyes földkerülő versenyen hetedikként értek célba. A magyar hajóval ekkor még adódtak technikai problémák, ezeket azonban sikerült fokozatosan kiküszöbölni a Vendée Globe rajtjáig. Nándor büszkén mutatott az árbócára, miután kikötött Les Sables-d’Olonne híres mólójánál: „Nem kellett egyszer sem felmennem rá, én csináltam!”
Nándor 93 nap után ért célba. Nem követett el komoly taktikai hibát – bár elvesztett két vitorlát is –, okosan és megfontoltan versenyzett. Nem úgy, mint Colman. A két induló sokáig közel haladt egymáshoz. A Horn-fok előtt 1500 mérfölddel Fa Nándor vezetett néhány száz mérfölddel, de Colman folyamatosan dolgozta le a hátrányát. Ekkor egy viharzóna, egy alacsony nyomású ciklon keresztezte az útjukat, amit Nándor, amennyire csak tudott, kikerült. Conrad azonban, noha Nándor figyelmeztette, hogy inkább álljon meg egy napra, belement a ciklon magjába. Meg is sérült a hajó árbócmerevítő kötélzete. Ezzel az akcióval Conrad két teljes napot veszített, amíg lecsendesedett a tenger, és ki tudta javítani a hibát. (Elképzelni sem tudom, hogyan lehetséges egyes-egyedül véghezvinni a 30 méter magas árbóc első merevítőkötelének a pótlását.) Közben a 9. helyről a 10-.re esett vissza. Ezt egészen 700 mérfölddel a célig sikerült is tartania, amikor is egy újabb viharban, február 10-én a teljes árbócát elveszítette. Három napon át nem is tudott hozzálátni a javításhoz, a körülmények ezt nem engedték, majd az árbóc egy darabját, a nagyvitorla alsó élét tartó boomot felhasználva ideiglenes árbócot épített magának. A meglévő vitorláiból új vitorlákat szabott ki, így azonban a régi vitorlázatnak csupán a töredékét tudta használni: a szükségárbóccal és szükségvitorlázattal végül 2017. február 26-án 16.-ként érkezett meg a célba. Könnyen megtörténhetett volna az is, hogy Colman szinte látótávolságra a céltól kénytelen feladni a versenyt. A hajó alacsony sebessége és korlátozott manőverezőképessége hosszúra nyújtotta az utolsó mérföldeket. Colmannak nem volt elegendő élelme – az utolsó héten már csak napi 700 kalóriát vett magához –, és nem volt elegendő árama sem. Dízelgenerátora nem volt, a hidrogenerátor viszont az alacsony sebesség miatt nem termelt elegendő áramot. (Fa Nándor sem használt dízelolajat áramszükséglete fedezésére, a motort csupán azért kapcsolta be, hogy olykor a zokniját szárítgassa.)
Szeniorok
A 29 fős mezőnyből négyen voltak 60 év felettiek: korosztályában a maga 63 évével Fa Nándor volt a második legfiatalabb, a legidősebb a 66 éves Rich Wilson. Közülük egyedül a 61 éves ír versenyző nem tudta befejezni a versenyt. Fa a 93. napon, Wilson a 107. napon ért célba. Ez óriási különbség. A nagyon erős fizikai és mentális terhelés miatt a kornak fontos szerepe van. Fa sokat panaszkodott arra, hogy mennyire fázik a déli Csendes-óceánon, s mennyire megviseli a hideg, nedves, szürke közeg. Nyomban a beérkezése után Rich Wilson első szavai is hasonlók voltak: a szürkeség mennyire nyomasztotta őt. A fiatalabbakat ez még nem viselte meg annyira – fizikailag jobb állapotban vannak, többet tudnak kihozni magukból, nem fáznak annyira, jobb a vérkeringésük. De a túlzott kockázatvállalás és a kevesebb tapasztalat hátrányt is jelent.
A Vendée Globe-ot követő tudósításokból nem lehetett nem észrevenni a magyar versenyző felé áradó rokonszenvet. A kommentátor, Andi Robertson feltűnően sokat kapcsolta Nándort élőben. Január 24-én Jérémie Beyou, a verseny harmadik helyezettje volt Robertson vendége, s Nándor épp ekkor keresztezte az Egyenlítőt. „Helló, Nándor! Nagy rajongód vagyok, nagy vitorlázó vagy. Remélem, nemsokára találkozunk Les Sables-d’Olonne-ban!” – köszöntötte őt Beyou. A műsorvezető pedig így kontrázott neki: „El kell mondanom, hogy Alex Thomson (a második helyezett – a szerk.) szintén azt mondta nekem, hogy ő is óriási Fa Nándor-rajongó. Szépen növekszik az a top-vitorlázókból álló rajongói klub, mely várni fog Les Sables-d’Olonne-ban!”
| Szárnnyal vagy anélkül A Forma–1-es autókhoz hasonlóan az induló hajók paramétereinek is szigorú szabályoknak kell megfelelniük. Az Imoca 60 hajóosztály hajóinak tömege 8 tonna körüli, hosszuk 18 méter, az árbóc közel 30 méter magas. Erre lehet felhúzni az átlagosan hátszélben 600 m2-nyi vitorlát. A 29 hajóból azonban 7 eltért a többitől. Ezeket 2014 után, ugyanabban a tervezőirodában tervezték. Tíz százalékkal könnyebbek voltak a többinél, s új fejlesztés volt az árbóc merevítő kötélzete is – ám az igazi újdonságot az a két, oldalra kitolható, szárnyat formázó ún. foil jelentette, amelyek a hajó megtámasztását szolgálták. A segítségükkel megfelelő szélviszonyok esetén a hajók átléphették a 30 csomós, azaz a A verseny első négy helyezettje új fejlesztésű hajót használt. 74 nap elteltével Armel Le Cléac’h ért célba elsőként, a francia versenyző végig külön párharcot vívott a másodikként végzett brit Alex Thomsonnal. Tőlük nem sokkal lemaradva, harmadikként a szintén francia Jérémie Beyou érkezett be. A szárnyas hajók közül kettő kiesett, nem bizonyultak elég erősnek az Indiai- és a Csendes-óceán vizein. A nyolcadikként célba érő Fa Nándort három olyan hajó előzte meg, melyek hasonló paraméterekkel rendelkeztek, mint az övé. Mind a háromnak tapasztalt francia skipperei voltak: Fa Nándornál fiatalabb, többszörös Vendée Globe-indulók. |
(A szerző vitorlázó.)
