A Vendée Globe vitorlásversenyt nyugodtan nevezhetjük "a Föld alulnézetből, speciális térképszemlélettel nézve" című futamnak. 1989 novemberében szállt tengerre először e lehetetlennek tűnő vállalkozás keretei között tizenhárom magányos tengerész, hogy külső segítség és kikötés nélkül körbevitorlázza a földet, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Hétnek sikerült, néhányan kényszervisszatértek, volt, aki eltűnt. 1992-ben csupán eggyel gyarapodott a versenyzők száma, ám a hatvan láb hosszú, egytestű vitorlások egyre komplikáltabbakká, egyre elvarázsoltabbakká váltak, és a hajósok is sokkal körültekintőbb előkészítésben részesültek. Nem csupán izgalmakra vadászó sportolók, akik rajthoz állnak: több évtizedes vitorlázás, lélekedzés, a saját hajó tökéletesítése, komfortosítása váltak a mindenkori rákészülés legfontosabb elemeivé.
Az útvonal Les Sables d´Olonne-ból indul, majd a Jóreménység- (Dél-Afrika), a Leeuwin- (Ausztrália) és a Horn- (Dél-Amerika) fokokat meghódítva tér vissza Les Sables-ba. Ez korántsem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik. Útközben a repetitív hullámzás okozta apátián kívül számolni kell a gascogne-i öböl szélsőséges őszi hisztériáival, a vitorláknak nem éppen kedvező szélcsenddel és anticiklonos vidékekkel, mielőtt a hajós beérne a poklok negyvenedik, ötvenedik, mi több, hatvanadik szélességi körébe, hogy aztán egy jobbhorn ölelésétől eufóriába esve felvitorlázzon az Atlanti-óceánon az addigra már szétázott célszalagig, és félholt kísértetként fusson be a célfotós elé. A versenyen minden befutót díjaznak.
Új idolok
Tizenöt éves kapitányok százai toporognak a partoknál a verseny alatt abban reménykedve, hogy egyszer majd ők is rendelkezhetnek vén tengeri ideáljaik sok jó tulajdonságával. Nem semmi ez ebben a korban, amikor bányászlámpával sem igen találni erkölcsi értékeket. Az intelligencia, a határozottság és a tengerész-szakértelem sem elég a túléléshez: ehhez rögeszmék szükségeltetnek. A magányos kalóz jól tartja vitorláit, foltoz, varr, mos, főz, önmaga diétásnővére, nem fog ki rajta a szél, jobban érzi az időjárást, mint egy vörös hasú unka, kifogástalanul navigál, nem magyaráz semmit a szerencsével, nem hisz a kardszárnyú delfin általi szemmel verésben, elhelyezi magát a földgolyón, fejlettebb a tengeri identitástudata, mint egy évtizedek óta portyázó barrakudarajnak, éles szemével kilométerekről kiszúrja a szurdokban nektárt szürcsölő szirti egeret. Mi több, amelyik modern, az jó üzletember is, szponzoráltatja a hajója építését és beszélni is tud, mert rádióz és későbbi sikerei érdekében képviselteti magát a médiában. Több információért érdemes elolvasni Yves Montagn mélytengeri memoárját e versenyről: ebben megismerhetjük még az Egyenlítőért folyó harcot, az elvágott nyelvű embert és a jéghegyekkel való találkozást.
Magyar tengerész
Örülhetünk, mert nekünk van egy szólóvitorlázónk, aki rendelkezik minden fent említett erénnyel, mániás, egy olyan nép számára, amelynek nincs is tengere, és eddig maximum lápi négyszázon produkált nemzeti hősöket, neve már egyet jelent a tengeri medvével. E nevet háromszázmillióan hallják nap mint nap az idei Vendée Globe verseny kapcsán, amelynek Fa Nándor sorsüldözött tagjává vált.
1993-ban 128 nap alatt, ötödikként teljesítette a távot. De pálma is siklott a fejére egy első hely jóvoltából: Lenn, délen című képével, amelyet a Horn-fok sziklái alatt, 130 kilométeres szélben hányódó hajójának fedélzetén, kataklizmákkal és a globális felmelegedéssel küzdve készített, megnyerte a versenyzők számára kiírt fotópályázat első díját. Még abban az évben Székesfehérvár díszpolgára lett, és feltűzhetett egy Tiszti Keresztet.
Szárazon megúszni
Ekkor kezdte el építeni újabb hajóját a Fa Hajó Kft. kivitelezésében. A hajót idén áprilisban tesztelték vízen, és neve is van neki: Budapest. Sokan ünnepelték, hogy a támogató bank lemondott a keresztapaság jogáról, így méltó nevet kaphatott a vízi csoda.
Kellemetlen előjelei voltak az idei versenynek, mondaná egy babonás hajós. A november másodikai nyitógála a helyi tűzoltók bojkottja miatt elmaradt. A tűzoltók felvonultatták a nemzetközi mezőnynek a francia demokrácia árnyoldalait, dudáltak, ahogy belefért, kivíva ezzel tízezrek antipátiáját, és mit sem mozdítva a francia adminisztráció közönyén. Fa Nándor számára azonban ennél nyomasztóbb volt az, amikor az algagátló festés után kicsit leejtette a daru a hajóját, és bár nem koppant a tőkesúly, csak mások koppintották előtte, mégis azt gondolta, baj lehet. A kétségek és elszántság közötti lelki vergődés ilyenkor kihozza az emberből a gyanút, hogy ki fognak cseszni vele. Ezt sajnos megerősítette az, hogy a megelőző hétvégi tesztvitorlázáson a másik nagy esélyes - és sokak szerint féltékeny - Yves Parlier sebessége demonstrálásának eksztázisában öt darabra törte a Budapest vitorlás orrárbocát, amiért is Fa Nándor csupán lehülyézte a franciát, pedig óvást is benyújthatott volna, hisz tönkrement a verseny egyetlen hajszálpontos dőléslimittel rendelkező árboca.
Mégis rajtnál állt november harmadikán a csodahajó, idegileg fáradt, de daliás személyzettel a tatján. Az Argos műhold jelentései szerint minden rendben ment egy darabig, ám néhányan szélkormány-meghibásodás, árboctörés és termetes lékek miatt elkezdtek visszatérni. Fa Nándor is megfordult, mert érezte mozogni a tőkesúlyt előre és hátra, és rádiójelentései szerint nem is volt igazán jól.
"Közepes félszélben jövök, szinte biztos vagyok, hogy megmozdult a keel tengelye, amikor leejtette a daru, és most, hogy nagy pofonokat kapott, a mozgás tovább nőtt.... Óvatosan sietek, Nándi" (´96. 11. 06. 19.58).
Mint később megtudtuk, alaptalan volt a balsejtelem. Átnézték a hajót, és Fa Nándor újra szelet fogott.
Egy tankhajó
Az igazi tragédia tizenkettedikén történt, bár a helyi madárles nem jelentett albatroszt. Fa Nándor éppen pihenőjét töltötte, amikor egy Pelander nevű panamai tankhajó, valószínűsíthetően vak navigátorral, majdnem ledarálta. Különös eset, hiszen a nagy hajó követési pozícióban volt, és a vízi szabályok szerint a vitorlásra neki kellett volna odafigyelnie a radar nyújtotta korlátlan lehetőségek segítségével. Az orrhullám úgy megdobta a fővárosunkról elnevezett vitorlást, hogy nekisodródott a nagy hajónak és számos létfontosságú alkatrész összetört rajta. Fa így tudósította erről elsőként fehérvári rádiós barátját és lelki társát, Pál Zsoltot:
"Elképzelhetetlen számomra, hogy így továbbmenjek, ...és bevallom őszintén, nekem ez a sok véletlen már kivette az erőmet... a sors könyvében más van megírva, ezt nekem tudomásul kell vennem... Örülök, hogy élek, és ez nem túlzás... ha egy hullám fél méterrel odébb dob, az a nagy hajó bedarál maga alá, mint egy diódaráló."
A sors öntudatlan differenciálszámításának köszönhetően tehát nem érte tragédia Fa Nándort, aki a kikötéssel kicsit még bajlódva bár, de ismét szárazra vetődött. Fontolgatja, hogy újraindul-e, és ez hihetetlen. Ez az ember nem törődik sorssal, irigységgel, tépázott idegeivel, de még Bokros tankertársaival sem. Az út még hosszú, és Schirilla sem adta fel soha.
- sisso -
A Budapest teljes hossza: 60 láb (18 m 28 cm),
szélessége: 5 m 75 cm,
merülése: 4 m 50 cm,
súlya: 9500 kg.
Az árboc magassága: 27 m, anyaga: karbon.
A vitorlázat anyaga: kevlár.
Szembeszélben: 280 nm,
hátszélben 505 nm felületű.
Vitorlakészítő: Raudaschl Segel, Ausztria.
Tőkesúly: mozgatható ólom.
Rig: egyárbocos.
Hajótest: üvegszál erősítésű, epoxy-karbon-kevlár erősítésekkel, Airex habbal "szendvicselve" készült.
Tervező és építő: Fa Hajó Kft., Székesfehérvár, Magyarország
Hajóavató ceremónia: Marina Isola, Szlovénia.
Vízretétel: Luka Koper, Szlovénia, 1996. június vége
CsaládFa
Fa Nándor, hajótervező-építő-óceáni szólóvitorlázó
1953-ban Székesfehérváron született, ahonnan ez idáig csak a föld körüli vitorlázások idejére vágyott el, eddigi sportpályafutása is a városhoz és a közeli Velencei-tóhoz köti.
11-17 éves koráig birkózás (Köfém SC) foglalkoztatja, 27 éves korától vitorlázik a Köfém SC-ben (finn-dinghy).
1980-85-ig barátjával - Gál Józseffel - megépíti a 31 láb hosszú Szent Jupát nevű túrahajót, amellyel 1980-87-ig délről kerülve a Jóreménység fokát és a Horn-fokot - a klasszikusan nehéz útvonalon - körülvitorlázzák a földet.
1988-90-ig Fa Nándor megtervezte és megépítette az első magyar óceáni versenyvitorlást. A 60 láb hosszú Alba Regia Székesfehérváron, a Köfém egyik gyárcsarnokában épült. A magyar hajó az óceáni versenyekhez szükséges 2000 tengeri mérföldes kvalifikáció után hajósával rajtolhatott az 1990-91-es "BOC Challenge ´90-91" elnevezésű, négyszakaszos, egyszemélyes földkerülő versenyen. Rajt: 1990. szept. A verseny útvonala: Newport (Rhode Island, USA)-Fokváros (D-Afrika)-Sydney (Ausztrália)-Punta del Este (Uruguay)-Newport (USA).
1991 májusában sok technikai probléma ellenére Fa Nándor teljesítette vállalását.
Newportban, a verseny záróceremóniáján nagy nemzetközi sajtónyilvánosság előtt Fa Nándor kapta a "Spirit of the BOC Challenge Award" különdíjat. Saját készítésű fotóit, videófelvételeit publikálta a nemzetközi sajtó.
1991 június-júliusában hazavitorlázott Európába, a Hungarocamion visszaszállította a hajót a Köfémbe, majd a BOC-n szerzett tapasztalatok alapján Fa Nándor öt hónap alatt átépítette az Alba Regiát, hogy alkalmassá tegye a következő, most már nonstop óceáni szóló vitorlásversenyre. Cél: a "Vendée Globe 92-93".
1992-ben a támogatóiról elnevezett "K and H Bank - Matáv"-ot az Adriára szállítás előtt Székesfehérváron és Budapesten is bemutatták az érdeklődőknek.
1992 őszén ismét 2000 mérföld óceáni kvalifikáció hajónak és hajósának.
1992-93 "Vendée Globe 92-93" nonstop föld körüli szóló vitorlásverseny, amit a Föld alulnézetből, speciális térképszemlélettel nézve, Antarktisz-kerülő versenynek is neveznek a vitorlázók. A verseny rajt- és célkikötője Les Sables d´Olonne (Franciaország).
1993. március 30. 128 nap alatt teljesítette a távot, 5. helyezettként ért célba Les Sables d´Olonne-ban, ahol harmincezer érdeklődő várta, köztük mintegy száz magyar - újságíró, tévé-, rádióstáb és barátok. A versenyzők részére kiírt fotópályázaton az első díjat Fa Nándor kapta Lenn, délen című képéért.
1993 nyarán Székesfehérvár díszpolgárává választották. Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjével tüntette ki.
1993 őszén az óceáni vitorlázásban radikálisan újnak számító koncepció alapján megtervezi és 1993 novemberétől ´96. március végéig - a Fa Hajó Kft. kivitelezésében - ismét Székesfehérváron, az Alcoa csarnokában (amerikai tulajdonos, korábban Köfém) megépíti második 60 lábas versenyhajóját.
