A teremfoci és a média a hetvenes évek elején talált egymásra. Az addig csupán üzemi bajnokságok és iskolai színes-fehér összecsapások tömegsport-megnyilvánulásai a megfelelő résztvevők kiválasztásával és lelkes szervezőmunkával televíziós sport-show-műsorokká léptek elő, veszélyeztetve az addig kivételezett helyzetben lévő jégtánc- és Izvesztyia Kupa-közvetítések téli egyeduralmát.
A karácsonyi szünidőben a hazai élmezőny, februárban pedig a senior korosztály és a nők "Foci Farsang" nevezetű találkozói jelentették a fedett pályás labdabűvöletet: az előbbiekben a nagyvonalú mandinerek, Bene Ferenc a permanens bunkóbenézés ellenére is briliáns megoldásai, no meg Adidasokkal dacoló dorkója, valamint a diósgyőri Veréb kapus bravúrjai, az utóbbiakban Buzánszky Jenő jófejeskedései, a Magyar Öregfiúk - Kassai Öregfiúk összecsapásai, illetve a Femina és Renova elnevezésű női csapatok felbukkanása a képernyőn a Dallashoz mérhető nézettségi arányt produkáltak öngyilkosságra csábító téli hétvégéken. Néhány évig futott a dolog, miközben a magyar foci Végh Antal próféciái nyomán züllött tovább. A sportág ma már elvesztette a televíziós szerkesztők kegyeit, karácsony tájékán Knézy Jenő költő és hadvezér az NDK-s "Gyere velünk, csináld velünk, csináld jobban" váltóverseny analógiájára sportjátékot vezényel le legkiválóbb élsportolóinknak, a teremfoci pedig sokkal inkább a politikusok, színészek és újságírók martalékává vált, jóval diszkrétebb médiaasszisztencia mellett. Az idei év első ilyen rendezvénye is valami hasonlót ígért a Juventus rádió szervezésében.
Az alaphelyzetet
az a kimondottan amatőr csapatok számára meghirdetett teremfoci- bajnokság teremtette meg, amit még tavaly ősszel talált ki a Sünök SE nevezetű csapat ezredvégi Minarik Edéje, aki az ismert kereskedelmi rádiónál kuncsorogva támogatóra lelt. A tavaly novemberben kezdődött bajnokság (azok a csapatok vehettek részt benne, amelyek leszurkolták a 11 800 forintos nevezési díjat) a Körcsarnokban tetőzött, január 5-én rendezték meg a kisdöntőt és a döntőt. Az enyhén képzavaros elnevezés - Cabrio Kupa - egy Alma Cabrio GSI típusú autószerűségből eredt, amit a nyertes csapat tagjai eloszthattak egymás között.
Természetesen nem a lelkes kezdeményezés vagy a védnökséget elvállaló Simon Tibor és Kovács Kokó miatt volt akkora telt ház, hogy a bokáig érő latyakban topogó, bebocsátásra váró sokaság jelentős része a Körcsarnokon kívül rekedt. A közönségnek sokkal fontosabb volt az est fénypontjaként beharangozott FTC-Újpest "Dream Team" összecsapás, csakhogy arra senki sem gondolt, hogy ehhez több mint öt órát kell majd végiggubbasztani az aranyér-vírussal fertőzött ülőalkalmatosságokon, egyre lankadó figyelemmel kísérve az egymást követő találkozókat, és pontosan
öt meccset végigülni,
hogy végre megjelenjenek az "álomcsapatok". A Cabrio Kupa harmadik helyéért vívott Balatonfüred-5. Amper FC-összecsapást a Nemzeti Sport-Sportriporterek-mérkőzés követte, amelyen a sportnapilap csapata még Dzurják Csöpivel megerősítve sem bírt az ellenféllel. Az Edzők-Bírók-meccset Varga Zoltán karmozdulatai és Fodor Foci villanásai tették emlékezetessé, majd eljött a Cabrio-döntő, amelyen az AC Párna csapata lealázta a Pikkoló FC Löwenbrau nevezetű baráti társaságot, elnyerve ezzel az álomautócskát, és hogy teljes legyen az öröm, a verseny főszponzora a csapat tagjainak felajánlott még egy autókölcsönzéssel egybekötött balatoni nyaralást is.
Amikor már mindenki azt hitte, hogy eljött a várva várt pillanat, még egy Zenészek-Juventus rádió-meccsel is próbára tették a nézők türelmét, bár Telek András felbukkanása a rádiósok csapatában egy kicsit feldobta a népet. A Soho Party és a Happy Gang playback műbalhéja viszont már nem. Valószínűleg ennek a két szórakoztatóipari mutációnak kellett volna képviselnie a plakátokon meghirdetett "show"-t, ám az igazi provokációt mégsem ők, hanem a Juventus rádió kivezényelt
műsorvezető-félesége
jelentette, akinek velőtrázó baromságai még a legjobb érzésűekből is kihozták a sorozatgyilkos ambíciókat. Azt még hajlamos lett volna megbocsátani az igen jól nevelt (lefáradt?) közönség, hogy olyan humorosnak szánt mondatok hagyják el a fejét, miszerint "az idei évben a kötény lesz a divat", amikor pedig a kupagyőztes AC Párna nevének kapcsán filozofált arról, miért nem hívják a csapatot "vánkosnak", csupán egy maroknyi szurkoló küldte el a francba. Az viszont már a legdisztingváltabb nézőből is heves anyázást váltott ki, hogy a legendás 8-as helyett 10-esben pályára lépő Nyilasi Tibiről azt állította, hogy "egykori" mezét viseli, Kisznyért és Herédit pedig felváltva törőcsikezte le. Igazi elégtételt jelentett, amikor egy felszabadító rúgás nyomán telibe találták, a lövés azonban nem károsította hülyeségképző szerveit.
Ennek ellenére
angyal szállt le
a Körcsarnokban, a Fradi-Újpest öregfiúk mérkőzés idején. Amikor este nyolckor felbukkantak a régi arcok, Nyilasi, Törőcsik, Ebedli vagy éppen Jancsika és Bánki Dodó, senki nem gondolt arra, hogy ezek a fiúk nem is olyan régen még éppen a folyamatosan pokolba küldött magyar futball legjellegzetesebb figurái voltak. Elnézve egy-két visszeres lábat és meggyötört arcot, a bocsánat valóban indokolt volt. A kiszuperált játékosok bizonyítani akartak, küzdöttek, mint állat, újraélesztve a sosemvolt illúziókat, a közönség pedig áhítattal figyelte a panoptikumi találkozót. Nem szaladt egymásnak a két szurkolótábor, a templomi csendet csak a gólok utáni üdvrivalgás törte meg.
A Fradi végül három egyre győzött, a Telesport pedig tízperces összefoglalóval emlékezett meg a hatórás eseményről.
- legát -
