Hal, ász, király, dáma

  • Szily László
  • 1998. május 7.

Sport

Randevúm lesz a horgász levelezőlista egyetlen nőtagjával! Lehetnek vagy százan a listán, de csak egy csaj van köztük, Y., aki ezért az összes virtuális pecás álma. És erre pont velem randizik!
Randevúm lesz a horgász levelezőlista egyetlen nőtagjával! Lehetnek vagy százan a listán, de csak egy csaj van köztük, Y., aki ezért az összes virtuális pecás álma. És erre pont velem randizik!

A szőke démon. Egész nap a monitor előtt ül, és félméteres körmét rágcsálva várja a beindult horgászok leveleit. A körömforgácsok már méteres halomban állnak az íróasztala mellett. Ha a kis postaláda-ikonon felcsapódik a zászló, gyomorból kurrant egyet, ráklikkel az ikonra, kinyitja az új üzenetet. Aztán rózsaszín, hegyes nyelvecskéjével körbenyalintja a száját, belerúg az íróasztalként funkcionáló, kutyapozícióban álló férfi rabszolgába, és fogalmazni kezd.

És ez a nő most velem randizik.

A kősüllő 12-15 fokos vízben, a part menti növényekre ívik. Én is ezt akarom. A szobámat telehordtam part menti növényekkel. Az ágy ki sem látszik a rohadó sulyom alól. Sajnos csak az előző hét végén volt egy kis időm leszaladni a Rákos-patakhoz.

Az ágy fölötti könyvespolcon gyorsan végigtörlöm a kötetek gerincét. Talapa: Kishalazás felsőfokon, Illés: A tigriscsíkos útonálló, Korolovszky: Én és a pénzes pér. Az Én és a pénzes pért tuti leveszi a polcról, akkora ritkaság. Föléhajolok, hogy megmutassak neki egy érdekes részt arról, hogy a pér 4-5 centiméteres darabokra vágott bélgilisztával is fogható, de közben véletlenül megbotlok, Y. banánlevél szoknyája félrecsúszik, és kivillan alóla a vörös, pikkelyes harisnyakötő... Tapi felháborodott arccal ugrik le az ágyról, behúzza a farkát, és éktelenül ugatni kezd. Nincs időm elnézést kérni, mert csöngetnek. Kirohanok. A középső szobában az asztal meg van terítve, fehér abrosz, vágott virág, két gyertya meggyújtva, deres pezsgősvödör és két formalinban tartósított compó. Igen, minden rendben, az abroszt lesimítom és rohanok tovább.

Az előszobában festői rendetlenségben hevernek a botjaim. Két álló napja dolgozom a festői rendetlenségen. Jól mutatna, ha kihúznám az egyiket. - Jövök! - ordítom ki a bejárati ajtón, és arrafelé suhintok a kedvenc harcsázó teleszkóposommal. Közben rálépek a csalihaltartó kannára, és előrezuhanok. A botot görcsösen szorongatom közben, így kis híján halálra sebzem az ajtóban heverő Tapit. A bot roncsait bevágom a kamrába, és remegő kézzel kinyitom az ajtót.

Szende, szűzkurvás mosollyal agyontetkózott, sittes asszony álldogál az ajtóban. Jó negyvenes lehet, görényszagú Ski World Series Parmalat-dzsekit visel. Idegesen összeolvasom az ujjperceire vésett betűket: BÛN AZ ÉLET. Ez az utolsó gondolatom.

Szily László

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.