A szálloda előtt találkoztunk. Én újságírónak voltam öltözve, Leszek pénzügyminiszternek. Először egy optikai üzletbe ugrottunk be. Az eladó a mi emberünk volt.
- Ezt a kis automata gépet ajánlanám. Autofókuszos és kiszűri a vörösszem-effektust.
- Az jó - mondtuk egyszerre, és megvettem a gépet.
*
Egy közeli horgászboltban megvettük a többi kelléket: két bolognai teleszkópos botot orsóval, egy cseppólom-készletet, pár úszót, horgot és egy kis zacskó pirított kendermagot.
- Hol kezdjük?
- Nincs semmi támpontunk. Csak annyit tudunk, hogy Lézerné. Bízzuk a véletlenre. Van nálad a Fűszerből?
*
Egy óra múlva feszengve ültünk egy íróasztal előtt az Amszterdami Városi Halőr Parancsnokságon. A rasztahajú suriname-i halőrnő dühösen méregetett minket. Lassan végigsöpört Leszek zoknis lábán, sáros, szakadt öltönyén, aztán hosszasan tanulmányozta bárgyú elmebetegre valló arckifejezését. Látszott, hogy nem szokott hozzá a bolygóközi kommunikációhoz.
- Neve?
- Leszek Balczerowicz.
- Állampolgársága?
- Lengyel.
- Úticélja?
- Konferenciaturizmus.
- Foglalkozása?
- Én vagyok a lengyel pénzügyi reform atyja.
A halőrnő csúnya szavakat mondott hollandul, aztán közölte, hogy 100 guldent kell fizetnünk, mivel nem volt engedélyünk, ahol 200 méteres körzetben nincs egyetlen csatorna sem.
*
A kudarc nem keserített el. Hitelkártyánkat a Központ tízpercenként újratöltötte, úgyhogy gyorsan béreltünk egy limuzint.
- Merre folytassuk?
- Menjünk be egy templomba. Hátha.
A közeli katedrálisban éppen ifjúsági fórumot tartott a plébános. Olyan fekete köpenyt hordott, mint nálunk a fotonkoordinátorok.
- Õ a mi emberünk! -mondtam lelkesen. A fiatalok kérdéseket tettek fel. A pap bizalmába akartam férkőzni, ezért az első sorba fúrtam magam, és gyorsan jelentkeztem.
*
A katedrális előtt percekig ziháltunk a földön fekve. Leszek az állát tapogatta sokáig, aztán jól lecseszett, hogy egy érdeklődő református fiatal biztos nem azt kérdezte volna, hogy szabad-e nagypénteken spacecake-t enni.
*
Beugrottunk a limuzinba és padlógázzal elhúztunk. Az egyik szélesebb főúton ránk állt egy rendőrautó a csúcsforgalomban, és perceken át követett. Pánikba estem, ráléptem a gázra, de a rendőr csikorogva elénk kanyarodott és lemeszelt.
- Õ lenne az emberünk?
- Szerintem nem azért állított meg.
-Jó napot kívánok! Mit gondol, mennyivel mentek?
- 50 - mondtam.
-60 - mondta Leszek.
- Na jó, de legföljebb 70 -így én.
- 5.
-??
-5-tel mennek fél órája.
Aztán mégis futni hagyott minket.
*
Egy bódéban vettünk egy horgászújságot. "A hollandok a csatornahorgászat ördögei." Ez állt a címlapon. Leszek átpörgette a lapot.
- Azt írja, hogy az Amstelben van a legtöbb bodorka.
*
Az újság útmutatásai szerint vastag antennás, csepp alakú úszót és cseppólmot szereltünk fel a zsinórra.
- Azt írja, hogy a szemben lévő parthoz kell etetni kevés kendermagot. Az eresztéket állítsd a fenék fölé pár centivel. Letelepedtünk egy lakóhajó mellé.
-Beállt az úszód?
- Ja.
Pár perc múlva jött az első kapás. Egy óra múlva elégedetten megnéztem a szákot: 15 bodorka, 4 dévérkeszeg, 1 ponty és 1 önkívületben dünnyögő rasztafári. Az utóbbit éppen visszadobtam, amikor a szemközti parton lévő strand tulajdonosnője előrohant egy sörétes puskával. Bár a Szövetség ügynökei a szó földi értelmében sérthetetlenek, inkább elrohantunk.
A strand tulajdonosnője azonban cselesen megelőzhetett minket, mert a limuzinnak támaszkodva várt ránk.
- Bocs, azt hittem, csak két balfasz horgász. Még szerencse, hogy nem szűrték ki a vörösszem-effektust. Így is csak azért vettem észre, mert pont ilyen színű a bodorkázó úszóm antennája. Menjünk fel hozzám.
*
Wim Kok megdicsért, hogy milyen gyorsan végrehajtottuk a feladatot. A bodorkabőrbe burkolt mikrokapszulát a belső zsebébe süllyesztette, aztán kuncogva a bárszekrényhez lépett.
- Van itt valami, amit talán még nem próbáltak.
Két palackot vett elő és 2:1 arányban vegyítette az Indian Tonic és a Mirinda Orange feliratú üveg tartalmát.
- A Szövetség bolygóin tilos a fogyasztása, de itt, Amszterdamban más a helyzet. Próbálják ki!
Nagyot kortyoltam a szerből. Hirtelen eszembe jutott a csajom. Kimentem telefonálni Wim hátsó kertjébe, ahonnan pont rálátni a Szíriuszra. Fel-alá járkáltam a gyepen beszélgetés közben. A fű lassan elkezdett nőni. A térdemig ért, aztán combig, végül már a mellemig felnőtt. Zavart a járkálásban, a mobilt a vállamhoz szorítottam, és két kézzel hajtogattam jobbra-balra az embermagasságúnál magasabb fűszálakat, hogy tudjak járkálni.
*
Leszek másnap elmondta, hogy a szomszédok szóltak át, hogy furcsa úszómozdulatokkal telefonáltam a hátsó kertben. Wim lefektetett a szófára, ott aludtam el. Félek, hogy legközelebb nem engem küldenek bolygóközi kiküldetésbe.
Szily László
