Olaszország gyászba borult – 64 évesen elhunyt a futballikon Paolo Rossi

  • narancs.hu
  • 2020. december 10.

Sport

Az 1982-es világbajnokság hőse az olasz újrakezdéshez is fontos lökést adott.

Csütörtökön adta hírül az olasz RAI Sport csatorna, hogy súlyos betegsége következtében szerdán, egy sienai kórházban elhunyt az olasz válogatott és a Juventus legendás játékosa Paolo Rossi. Két héttel azután, hogy generációja másik fontos játékosa, Diego Maradona elhunyt, akivel Rossi nem csak az olasz bajnokságban, de válogatott szinten is többször megmérkőzött.

Az 1956-ban Pratoban született csatár az 1970-es években a Vicenzában tűnt föl, később játszott a Perugiában, a Juventusban, a Milanban és a Hellas Veronában is. A Juventussal két olasz bajnoki címet, BEK-et és KEK-et is nyert.

Legemlékezetesebb teljesítménye mégis az 1982-es spanyol rendezésű világbajnoksághoz kapcsolódik. Az általa vezetett olasz válogatott a jóval esélyesebbnek tartott brazilokat az ő mesterhármasával győzte le, majd a döntőben a masszív NSZK-válogatottat múlta felül 3-1-re, és aranyérmesként zárta a tornát. Rossi a döntőn is betalált, összességében pedig hat góljával ő lett a torna gólkirálya, valamint őt választották meg a vb legjobb játékosának is. Ezután nem meglepő módon az 1982-es aranylabdás is Paolo Rossi lett.

A 82-es siker az olaszok számára jóval többet jelentett egy tornagyőzelemnél. Rossi maga később a következőket mondta róla: „A győzelem nem csupán a csapaté volt, hanem milliók meghatározó élménye. Nyolcvankettőben jártunk, éppen véget értek a terrorcselekményektől beárnyékolt ólomévek, néhány évvel voltunk Aldo Moro miniszterelnök elrablása és meggyilkolása után. A spanyolországi világbajnokság eltörölte a nép szomorúságát, aggodalmát, a félelmét. Olaszország számára a futballsiker az újrakezdés, az optimizmus jelképévé vált.”

Nem is véletlen, hogy most olasz állami vezetők is megindultan búcsúznak a legendás játékostól.

Giuseppe Conte miniszterelnök Twitter-bejegyzésében azt írta: „Ő volt annak a válogatottnak a jelképe, amely egységesen, elszántan és hatékonyan küzdött, és bárkit le tudott győzni.”

Luigi Di Maio külügyminiszter közösségi oldalán búcsúzott el Rossitól: „Viszontlátásra, bajnok. Veled olyan csapatokat sikerült megvernünk, mint a Zico vezette brazilok, a Maradona fémjelezte argentinok és a Rummenigge irányította németek.”

A tüdőrákban elhunyt Rossi az utóbbi években szakkommentátorként és egy róla elnevezett labdarúgóakadémia vezetőjeként is aktívan részt vett az olasz sportéletben, egyébként meglehetősen visszavonult életet élt. Magyarországi látogatása idején erről azt mondta a Nemzeti Sportnak: „Valóságos földi paradicsomban élek, növények és állatok között, Toscanában van egy mezőgazdasági farmom, ahol borászkodom, olívaolajat termelek, és hatvanhat vendég fogadására alkalmas vendégházat is működtetek.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.