Csütörtökön adta hírül az olasz RAI Sport csatorna, hogy súlyos betegsége következtében szerdán, egy sienai kórházban elhunyt az olasz válogatott és a Juventus legendás játékosa Paolo Rossi. Két héttel azután, hogy generációja másik fontos játékosa, Diego Maradona elhunyt, akivel Rossi nem csak az olasz bajnokságban, de válogatott szinten is többször megmérkőzött.
Az 1956-ban Pratoban született csatár az 1970-es években a Vicenzában tűnt föl, később játszott a Perugiában, a Juventusban, a Milanban és a Hellas Veronában is. A Juventussal két olasz bajnoki címet, BEK-et és KEK-et is nyert.
Legemlékezetesebb teljesítménye mégis az 1982-es spanyol rendezésű világbajnoksághoz kapcsolódik. Az általa vezetett olasz válogatott a jóval esélyesebbnek tartott brazilokat az ő mesterhármasával győzte le, majd a döntőben a masszív NSZK-válogatottat múlta felül 3-1-re, és aranyérmesként zárta a tornát. Rossi a döntőn is betalált, összességében pedig hat góljával ő lett a torna gólkirálya, valamint őt választották meg a vb legjobb játékosának is. Ezután nem meglepő módon az 1982-es aranylabdás is Paolo Rossi lett.
A 82-es siker az olaszok számára jóval többet jelentett egy tornagyőzelemnél. Rossi maga később a következőket mondta róla: „A győzelem nem csupán a csapaté volt, hanem milliók meghatározó élménye. Nyolcvankettőben jártunk, éppen véget értek a terrorcselekményektől beárnyékolt ólomévek, néhány évvel voltunk Aldo Moro miniszterelnök elrablása és meggyilkolása után. A spanyolországi világbajnokság eltörölte a nép szomorúságát, aggodalmát, a félelmét. Olaszország számára a futballsiker az újrakezdés, az optimizmus jelképévé vált.”
Nem is véletlen, hogy most olasz állami vezetők is megindultan búcsúznak a legendás játékostól.
Giuseppe Conte miniszterelnök Twitter-bejegyzésében azt írta: „Ő volt annak a válogatottnak a jelképe, amely egységesen, elszántan és hatékonyan küzdött, és bárkit le tudott győzni.”
Luigi Di Maio külügyminiszter közösségi oldalán búcsúzott el Rossitól: „Viszontlátásra, bajnok. Veled olyan csapatokat sikerült megvernünk, mint a Zico vezette brazilok, a Maradona fémjelezte argentinok és a Rummenigge irányította németek.”
A tüdőrákban elhunyt Rossi az utóbbi években szakkommentátorként és egy róla elnevezett labdarúgóakadémia vezetőjeként is aktívan részt vett az olasz sportéletben, egyébként meglehetősen visszavonult életet élt. Magyarországi látogatása idején erről azt mondta a Nemzeti Sportnak: „Valóságos földi paradicsomban élek, növények és állatok között, Toscanában van egy mezőgazdasági farmom, ahol borászkodom, olívaolajat termelek, és hatvanhat vendég fogadására alkalmas vendégházat is működtetek.”
