Zöldhasú sasok
Budapest, 2014. augusztus 10. Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédéhez készül a Ferencvárosi Torna Club (FTC) új stadionja, a Groupama Aréna megnyitóján, Budapesten 2014. augusztus 10-én. Mellette jobbra Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke, balra Kovács Kokó István olimpiai és világbajnok ökölvívó, valamint Gundel Takács Gábor, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) műsorvezetője. MTI Fotó: Beliczay László

A Fradi-birodalom pénzügyei

Zöldhasú sasok

Belpol

A Ferencváros futballcsapata a Bajnokok Ligája legjobb harminckét csapata között szerepel. Orbán Viktor rendszere tíz éve direkt és bújtatott módon tíz-, de inkább százmilliárdokkal tőkésíti fel a sportágat. Nézzük, kinek és mennyi pénze hozta meg ezt a – csak magyar szemmel nézve – nagy sikert.

Amikor egy egészen furcsa futballszezonban egy eddig szokatlan lebonyolítási rendszer mellett a Ferencváros bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, magyar szemmel nézve „futballcsodát” hajtott végre. A koronavírus-helyzet miatt a selejtezők első három fordulójában csak egy-egy meccset kellett párharconként lejátszani a csapatoknak, valamennyit zárt kapuk mögött.

Mértéket tartani

Amióta az európai focikupákban bevezették a kereskedelmileg sokkal jobban fialó csoportköröket (vagyis amióta szórakoztatóipari ággá turbózták a futballt), összesen három magyar klubnak sikerült a két sorozat valamelyikében ezt a szakaszt elérnie. A Ferencvárosnak (1994/1995 – BL, 2004/2005 – UEFA-kupa, ez az Európa Liga elődje, 2019/2020 – Európa Liga), a Debrecennek (2009/2010 – BL, 2010/2011 – EL), valamint a sok nevű Videotonnak (jelenleg MOL Fehérvár; 2012/2011 – EL, 2018/2019 – EL). Megjegyzendő, hogy két kelet-közép-európai klub külön-külön is hozza, vagy éppen kenterbe veri ezt az eredménysort. A válogatott szinten a magyarnál gyengébben jegyzett bolgár labdarúgás újgazdag nagyágyúja, a razgradi Ludogorec 2012-ben indult először nemzetközi kupában és azóta egymaga összehozta a hét csoportkörös szereplést. A válogatottjával nagy nemzetközi focitornán (világbajnokság, Európa-bajnokság) még soha nem szereplő Fehéroroszország kirakatcsapata, a BATE Boriszov pedig kilencszer szerepelhetett a két sorozat valamelyikének legjobbjai között.

Vagyis ha a fociban és gazdaságilag hozzánk legfeljebb hasonló (de semmiképp sem magasabb szintet képviselő) országok képesek erre, akkor talán érdemes óvatosabban bánni az öntömjénezéssel. Még akkor is, ha a Fradinak a Bajnokok Ligája csoportkörében az utolsó forduló (és lapzártánk) előtt is megvolt a matematikai esélye, hogy a csoportjában harmadik legyen, s ezzel átkerüljön az Európa Liga tavaszi, kieséses szakaszába. A Debrecen az eddigi utolsó magyar klub, amely a 2003/2004-es szezonban megérte az európai „kupatavaszt”.

A ferencvárosi Groupama Aréna megnyitója

 
Orbán és Kubatov drukkerek gyűrűjében (Stadionavató 2014. augusztus 10-én). Fotó: MTI/Beliczay László
 

A BL-csoportba jutás pillanatában kitört egy kisebb verbális vihar arról, hogy jó-e ez az országnak vagy sem; és ha jó vagy rossz, akkor kinek az érdeme vagy bűne. Az Orbán-rendszer potentátjai és kiszolgálói nem kis önhittséggel az évek óta a sportágba öntött és áramoltatott milliárdok visszaigazolását, helyességét hangsúlyozták. A kormánykritikus oldal arra emlékeztetett, hogy a papíron üzleti vállalkozásnak számító, profit­orientált futball csak a taón, a direkt állami támogatásokon, illetve az állami infrastrukturális beruházásokon hizlalva képes magát az európai foci peremére küzdeni, miközben alulfinanszírozott nagy állami rendszerek rontják folyamatosan a magyarok jövőesélyeit. A legvérmesebb ellenzők ilyen esetekben pedig azt mondják: örülni sem szabad a sportsikereknek, mert azok nemcsak a versenysportba ölt milliárdokat igazolják, hanem egyenesen a teljes Orbán-rendszer legitimációját hivatottak erősíteni.

Ha közelebből nézzük az FTC idei őszét, akár úgy is értelmezhetjük a sikert, hogy az éppen az orbáni társadalmi ideál és futballfejlesztési stratégia antitézise – és egy jóval nyitottabb és teljesítmény-központúbb társadalomkép igazolása. A futballakadémiák, az államkasszából eltérített milliárdokból fenntartott utánpótlás-nevelés országában a Ferencváros az a magyar klub, amely már-már legendásan képtelen magyar tehetségeket felnevelni és komoly összegekért topbajnokságokba eladni. Természetesen nem ennek hiánya teszi a felkorbácsolt xenofóbiára épített orbáni világkép ellenpontjává a mostani Ferencvárost, hanem a helyzetre adott válasz. A focira és az FTC-re elköltött milliárdok ugyanis eredménykényszert szülnek (nem is feltétlenül politikai okokból, hanem a versenysport logikájából következően), és erre a Ferencváros Kelet-Európában egyáltalán nem példa nélküli megoldást talált. A tehetséges játékosokat nagy számban felnevelni nem képes országok feltörekvő csapatai, mint a korábban emlegetett bolgár Ludogorec, vagy a ciprusi, azeri, részben ukrán klubok útját bejárva érkezett el a Bajnokok Ligájába a Ferencváros is. Kipróbált, de nagy karriert nem befutott brazil, afrikai focisták, pályájuk elején álló, kiugrási lehetőségre váró kelet-európai, délszláv játékosok, és kevés hazai futballisták elegye lett a Fradi kerete is. A jelenleg 27 fős keretben találunk albán, boszniai, brazil, elefántcsontparti, francia-algériai, ghánai, grúz, horvát, norvég, szíriai, szlovák, szlovén és ukrán játékost. És mindössze kilenc futballista magyar, de közülük is csak a kapus Dibusz Dénes, a védő Botka Endre, a szélső Lovrencsics Gergő és a középpályás Sigér Dávid tekinthető stabil alapjátékosnak, a rutinos Varga Roland például be sem került a csapat Bajnokok Ligájára nevezett névsorába.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.