Berlini "szexakadémia"

Felvilágosítás rózsaszín sünnel

Szex

"Végre egy kiállítás rólad! Berlin legerogénebb zónája! Gyere olyan gyakran, ahányszor csak tudsz!" - hirdeti vérvörös betűkkel a Beate Uhse Erotikmuseum legújabb kiállítása, az Amore Sexakademie. A beharangozó szerint aki megtekinti a kiállítást, és részt vesz az interaktív gyakorlatokon, garantáltan jobb szerető lesz.

A múzeum az állatkertnél van, a város központjában, nem lehet eltévedni. A bejáratnál vibrátorok és egyéb segédeszközök fogadnak, egy hagyományos Beate Uhse-bolton kell áthaladnom (az üzletasszony karriertörténetét lásd: Misszió teljesítve - a Beate Ushe-sztori, Magyar Narancs, 2005. június 30.), hogy eljussak a kiállítótermekhez. Utamat videokabinokba osonó köpcös középkorúak keresztezik, de fent már szinte minden olyan, mint egy közönséges múzeumban: előttem vihogó hátizsákosok, mögöttem egy decens pár. A sajtóigazolványt nem fogadják el, a pénztáros fiú azzal próbál vigasztalni, hogy a belépő tíz százalék kedvezményt jelent az imént látott shopban. (Sajnos a dominaszett még így is túlságosan drága...)

 

A tárlat a hétköznap délelőtt ellenére is zsúfolt, csak lépésben lehet haladni, ráadásul egyszerre csak egy ember (vagy egy pár) játszadozhat a kiállított szemléltető eszközökkel. A hangaláfestés eleinte zavaró (lihegés, zihálás, testek súrlódása), de hamar meg lehet szokni. Bevezetésként egy hatalmas kivetítőn szerelmeskedőket láthatunk, amolyan kedvcsinálóként. Azonban szó sincs igénytelenségről, szemfényvesztésről. A kiállítás

 

több mint három évig

készült, s ez meg is látszik: Sarah Brewer szexológus irányításával a szakemberek valóban izgalmas, figyelemkeltő, néhol humoros, ám csöppet sem közönséges bemutatót hoztak létre. Néhol persze nagyon iskolásak a magyarázatok, például azon a tablón, ahol a férfiak és nők közötti különbségeket mutatják be, vagy ahol a csábító mozdulatokat szemléltetik.

 

Az igazi játék az első terem végében kezdődik. Egy műanyag férfi fekszik, mögötte nő, csábító pózban. Mellettük felirat: "Simogass!" A nővel kezdem, hiszen úgysem szórakoztam még ilyen helyes kis mellel. Lassan, érzékien kell hozzáérni. Ha az anyag érzékeli a gyengédséget, a bábuk mögötti képernyőn elindul egy film azt demonstrálva, hogy mit érdemes az adott erogén zónával kezdeni. A férfit is kipróbálom, az nem okoz különösebb meglepetést, bár nagyon vicces, hogy amikor a kopasz, műanyag tarkót végigsimítom, a képernyőn látható férfi nyaka fölött egy olyan hetvenes évekbeli frizura tűnik fel, amit kizárólag pornófilmek hősei viseltek. Természetesen a pasas szinte dorombol a kényeztetés hatására.

 

Kicsit fura, hogy a "következő állomáson" - a test örömei után - vannak csak a helyes csóktechnikák, majd rögvest a szexuális játékszerek. Megtudom, hogy a hagyományos formájú vibrátor már régen nem trendi, sőt akinek nincs valamilyen menő szexkütyüje, az nem is tudja, mi az igazán jó, amivel lehet persze vitatkozni, viszont minden bizonnyal nem árt a lenti szexbolt forgalmának.

 

Különös szerkezeteket

láthatunk használat közben (hímtagra rögzíthető rózsaszín sün, elemes kéjlabdácska és így tovább - persze mindegyik kapható az üzletben), ám az kifejezetten komikus, hogy e tárgyak használatát oktatófilmes stílusban mutatják be és kommentálják. Rögtön ezután külön blokk foglalkozik a férfi és a női maszturbációval, hangsúlyozva, hogy tegyük minél gyakrabban, ha éppen nincs partnerünk, vagy ha a partner nem elég aktív. A jelszó: "A szex fiatalon tart, mivel a stresszt messze űzi!" De azért felhívják a figyelmünket, hogyan fedezhetjük fel magunkon a szexfüggőség jeleit, és kihez forduljunk e problémával. (Természetesen a szakemberhez.) Ám a java csak ezután következik: férfi vagy női bábun próbálhatjuk ki a helyes elfenekelés/korbácsolás módszertanát. Ki gondolná, hogy ez a legnépszerűbb, mozdulni alig lehet, de amikor végre én is kipróbálhatom az ostort, alig bírok leszakadni róla. Ha kicsit csapsz, a férfi éppen csak felnyög (mindig a hangok a legjobbak, nem lehet megállni nevetés nélkül), majd elégedetten mormog. Még kér, és mi adhatunk neki, ám ha túl nagy a suhintás, olyan hangot hallat, amilyen legutóbb egy vidéki disznóvágáson ütötte meg a fülemet.

 

A kiállítás az önbizalomhiánnyal küzdőket azzal vigasztalja, hogy nem a tökéletes test és nem a méret a lényeg, bár valószínűleg máskor is hallottak hasonlót. Itt ennek demonstrálására egy hatalmas domborművet alakítottak ki különböző méretű és formájú női és férfi nemi szervekből, azt bizonyítandó, hogy mindegyik képes arra, hogy a csúcsra juttassa a partnert, majd ki lehet próbálni, hogy vajon megtaláljuk-e a plasztikhölgy G- és a plasztik úr P- (azaz prosztata) pontját. A felfedezés után csak egy lépés a fetisizmus és a perverziók terme, ahol egy képernyőt találunk, talpig felöltözött, teljesen hétköznapinak tűnő emberekkel. Ám ha megérintjük őket, kiderül, hogy mit is csinálnak, amikor (a partnerükön kívül) senki sem látja őket...

 

A végén ismét komolyra fordul a dolog: megmutatják, hogyan vizsgálhatjuk magunkat a mellrák és a prosztatarák megelőzéséhez, illetve hogyan védekezhetünk a különböző nemi betegségek ellen. Csak ezután léphetünk be a múzeum állandó kiállítására szolgáló termekbe. Nézegetem a 18. századi japán és indiai metszeteket és szobrokat. Mellettem hatalmas aranyfallosz, a vihogó hátizsákosok azt csókolgatva pózolnak egymásnak. Ha jobb szerető nem is lesz belőlem, azt elmondhatom, hogy remekül szórakoztam.

 

(Beate Uhse Erotikmuseum, 10 623 Berlin, Joachimsthaler Str. 4.)

Neked ajánljuk