Nemvizsgálat a sportolóknál - Egy szoknya, egy nadrág

Szex

Azt hinnénk, pofonegyszerű megállapítani egy sportolóról, hogy fiú-e vagy lány. Pedig nem mindig van ez így.
Azt hinnénk, pofonegyszerű megállapítani egy sportolóról, hogy fiú-e vagy lány. Pedig nem mindig van ez így.

A legfrissebb ügy a most lezárult berlini atlétikai vb kapcsán került elő: a dél-afrikai Caster Semenya ismeretlenként robbant be a női középtávfutás világába, s egy év alatt 16 másodpercet javítva legjobb eredményén világbajnok lett a 800 méteres síkfutásban. Az ilyen mérvű teljesítményjavulás kapcsán egészen másféle sportszerűtlenségre szoktak gyanakodni a lehagyott vetélytársak és a csalódott drukkerek, edzők, sportvezetők. Csakhogy Semenya esetében mindenekelőtt az uralkodó gender-sztereotípiák szerint úgymond fiúsnak számító külleme ébresztett gyanút - a vádakat most hevesen visszautasítja mind a dél-afrikai szakszövetség, mind az ottani, sportot kedvelő közvélemény. A tizennyolc éves Caster Semenya rokonai szerint pusztán irigyei próbálják a futónőt besározni, és hírnevét elhomályosítani - a gyanúsítgatások ráadásul gyermekkora óta kísérik a lányt, aki ezek dacára lett sikeres élsportoló. A pletykák eljutottak a nemzetközi atlétikai szövetség (IAAF) illetékeseihez is, akik úgy döntöttek, hogy alapos nemvizsgálatnak vetik alá Semenyát. A processzus első fázisa még Dél-Afrikában zajlott, a második már Németországban kezdődött, s ugyanúgy magában foglal alapos, külső-belső fizikai szemrevételezést, mint genetikai vizsgálatokat. Nem mellesleg egy olyan végső eszközről beszélünk, amelynek alkalmazását 1999-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felfüggesztette, éppen a női sportolók méltóságának védelmére (és hatékonysági problémákra) hivatkozva.

Van a légynek

A nemvizsgálatot (a korabeli sajtó kedvenc, "jól hangzó" leegyszerűsítése szerint: szexvizsgálatot) a hatvanas évektől alkalmazták a nemzetközi sportvilágban, mivel egyre több, elsősorban a keleti blokkból származó sportolóról gyanították, hogy női ruhába bújt férfi. A sportolói cross-dressing legkorábbi és leghírhedtebb példája azonban "Dora" Ratjené, aki a náci sportvezetés akaratából a harmincas évek közepétől indult női magasugróversenyeken - dacára annak, hogy eredetileg Hermannként anyakönyvezték, s hibátlan férfi nemi karakterisztikával bírt. Ez persze csak utólag derült ki - előbb Dora/Hermann még beszerzett egy negyedik helyet a berlini olimpián. A számot egyébként az akkori és mai, nyilvánvalóan szexista genderstandardok szerint kimondottan csinosnak számító Csák Ibolya nyerte, holtversenyt követő szétugrás nyomán, akkor fantasztikusnak számító 162 centis eredménnyel. Az ál-Dora - akit már Berlin előtt is a klasszis, de zsidó származása miatt mellőzött Gretel Bergmann helyett neveztek a magasugrás programjába - végül az 1938-as bécsi atlétikai Eb-n triumfált, mégpedig világcsúccsal. Diadala mégis kérészéletűnek bizonyult: hazafelé menet egy német vasútállomáson két hölgy kiszúrta a szoknyát viselő, félnapos borostát (szemléletes angol kifejezéssel: five'o'clock shadow) növesztő sportolót - hirtelenjében orvost is kerítettek, s így kitudódott Ratjen valódi neme. A magasugrót ezután természetesen megfosztották minden addigi titulusától, és eltiltották a versenyzéstől is, ám érdekes, hogy a német atlétanők - többek között szobatársa, a már említett Bergmann - nem gyanakodtak Ratjenre. Kicsit mély hangja inkább vicces volt, mint szokatlan, s azt is csak hóbortnak tekintették, hogy messzire kerülte a közös zuhanyzóhelyiségeket.

Akadt, aki szerencsésen megúszta a lebukást - Stanislawa Walasiewiczról, aki 1932-ben Los Angelesben megnyerte a 100 méteres női síkfutás olimpiai számát, csupán 1980-as erőszakos halála után (egy fegyveres rablás során agyonlőtték), a boncolásnál derült ki, hogy részlegesen fejlett férfigenitáliákkal is rendelkezett, ami viszont már az interszexualitás jóval bonyolultabb esete.

A hatvanas években a Press nővérek esete váltotta ki a legnagyobb patáliát: a súlylökő-diszkoszvető Tamara és a gátfutásban, valamint hétpróbában jeleskedő Irina mindent megnyert, amit sportágukban lehet - ám a nyugati sportközvélemény állandó gyanúval fogadta teljesítményüket, ami összefüggött kissé (újabb gender-sztereotípia következik!) férfias küllemükkel. A pletykák megoszlottak akörül, hogy tisztán férfiakról (ez azért még a neten fellelhető fotók alapján is valószínűtlennek tűnik...), esetleg mindkét genitáliával bíró hermafroditákról van szó, vagy férfihormon-készítményekkel túlkezelt nőkről. Annyi biztos, hogy a nemvizsgálat 1966-os bevezetése után a nővérek (a nyugati sajtó gúnyos megállapítása szerint a "Press brothers") eltűntek a színtérről. Mindezt Nyugaton nyílt beismerésként értékelték, hazájukban viszont soha nem ismerték el a fenti vádakat.

Tökkel-vonóval

A korai nemvizsgálatok kezdetben merő fizikai szemrevételezésből álltak - le a gatyát-bugyit, azután hadd lássuk. Bár a Ratjen-esetnél speciel ennyi is elég lett volna, az idők során egyre szofisztikáltabb módszerek kerültek előtérbe - habár a kapott eredményeket és a használt módszereket egyaránt támadták tudományos, morális és emberi jogi szempontból. Elsőként pusztán azt nézték, hogy a sportolók rendelkeznek-e XX-es kromoszómákkal - ez itt nem a méretre utal, hanem arra, hogy az alapvetően a sejtmagban fellelhető, a genetikai információt hordozó, tipikusan pálcikás alakzatba rendeződő DNS-szakaszok, azaz a kromoszómák között akad-e olyan, a nemet meghatározó kromoszómapár (gonoszómák), amelyeknek mindkét tagja ugyanabba a speciális típusba (X) tartozik. Később már azt is nézték, hogy a vizsgált kromoszómák között akad-e olyan gonoszóma, amelyik tipikusan csak a férfiaknál fordul elő (az úgynevezett Y kromoszóma). Ez utóbbira azért volt szükség, mivel - nem pusztán a sportolói szexvizsgálatok során - egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a két tipikus alapeset mellett számos átmeneti típus is létezik, s az interszexualitás kategóriája sokkal bővebb, mint azt korábban gondolták. Létezik XXY, XXYY, sőt XXX-es kromoszómatípus is - s ezzel még nem is merítettük ki a variációkat. A gendertesztek sok, ma már teljességgel igazságtalannak tűnő következménnyel jártak. A lengyel Ewa Klobukowskát, aki a tokiói olimpián 4x100 méteres váltóban szerzett aranyérmet, egy számára igazoltan semmi előnyt sem nyújtó genetikai rendellenesség nyomán zárták ki egy 1967-es gendervizsgálat nyomán. Jellemző, hogy a téma bonyolultsága miatt egy idő után már nőgyógyász, endokrinológus, belgyógyász és szakpszichológus alkotta team vizsgálta a sportolókat, s ők sem tudtak mindig dűlőre jutni egy-egy érdekesebb-bonyolultabb eset kapcsán. A laikus közvélemény, amennyiben tudomással is bír az átmeneti típusok létezéséről, hajlamos azt hermafroditizmusnak tekinteni. Pedig ez, amellett, hogy számos kontextusban bántónak számít, ráadásul még pontatlan is. Hagyományosan a jól látható nemi dimorfizmussal, kétfajta kifejlett nemiszerv-készlettel bíró embertársainkat hívták hermafroditának (ez nagyon-nagyon ritka), miközben a vitatott határátmenetekben a "másik" genitália többnyire rejtett, csupán nehezen kimutatható, vagy éppenséggel inkább valamelyik fent említett, az átlagostól eltérő kromoszómaleosztásról van szó.

Hiába menekülsz, hiába futsz

A módszer kritikusai sosem győzték hangoztatni, hogy a fenti módszerek nem csupán jogsértőek és sokszor lealacsonyítóak a vizsgálatnak tipikusan alávetett női sportolók számára, de mindez egy olyan elavult, puszta bipoláris kategóriarendszeren alapul, melyet nap mint nap felülírnak a friss, a nemek közti átmenet folytonos jellegét alátámasztó tapasztalatok. Mások határozottan állítják: teljesen fölöslegesek a fenti tudós-kommandók - a doppingvizsgálathoz levett vizelet alapján rögvest kiderül, ha valaki a másik nem álcájában indult (anélkül, hogy vegzálnák az interszexuális sportolókat). Ehhez ráadásként jöhet az is, hogy a kapott genetikai információkat simán felülírhatja egy egyszerű "helyszíni szemle": az 1996-os atlantai olimpián például nyolc atlétanő megbukott a genetikai teszten, ám az alapos (s nyilván a felületes gendersztereotípiákat is bevető) fizikai vizsgálat minden szempontból nőnek találta őket. A sportolói gendervizsgálatok kritikusai nem győzik hangoztatni: a legtöbb fellelt "rendellenesség", a normáktól való eltérés még nem jelenti azt, hogy az atlétanő bármiféle fizikai előnnyel indulna a versenyeken nőtársaival szemben - márpedig eredetileg ez lett volna a tesztek célja. Arra pedig tényleg nehezen lehet válaszolni, mit tegyünk a vizsgálatokon bármily szinten érintettnek talált sportolókkal, s miként lehet besuszterolni őket az alapvetően duális jellegű sportszisztémába. Nem kevés emberről beszélünk, elvégre egyes (nyilván vitatott) becslések szerint embertársaink egy százaléka is érintett lehet ez ügyben. Szerencsére a NOB azok ügyét már tudja kezelni, akik transzszexuálisként (ohó: egy újabb kategória) nemváltoztató műtéten estek át. Nos, ők minden további nélkül indulhatnak választott nemük versenyein, ha átestek egy legalább kétéves hormonkezelésen.

Figyelmébe ajánljuk

Búcsú Európától

Nem végleges búcsú, de szomorú: a magyar miniszterelnök idén már bevallottan elvetette a kontinens minden alapértékét, ezért a kiközösítés sem probléma neki. Ha igaza van a jövőről, ha nem, az őt hatalmon tartó ország élete biztosan kevésbé lesz boldog.