Papp Endre színész

„A fiataloknak is menő lesz színházba járni"

  • Sisso
  • 2018. március 14.

Színház

rés a présen: Honnan szedted elő A gólyakalifát monodrámának?

Papp Endre: Egyszer levettem otthon a polcról, elolvastam, és azonnal megfogott. Aztán láttam pár monodrámát, ami nagyon mély nyomot hagyott bennem. Mindig szeretem leterhelni magam, nem nagyon vannak üresjárataim – úgy éreztem, ha egy monodrámával képes vagyok megbirkózni, akkor még több gátat tudok áttörni magamban. Azonnal A gólyakalifa jutott eszembe, úgy éreztem, ha kicsit továbbgondoljuk a regényt, minden adott, hogy alkalmas legyen egy egyszemélyes előadáshoz: az elbeszélés módja, a sci-fisége, ahogy átszövi a történetet a társadalmi egyenlőtlenség, és hogy beszélhetek benne a korosztályomról is.

rap: Mitől aktuális ma a Babits-mű? Hogyan ültetted át a mába?

PE: Elég hosszú előkészítő munka volt, amíg hárman a két rendezővel lefixáltuk, mit akarunk megfogalmazni, mi legyen majd a váz, végül egyikük, Barcsai Bálint adaptálta a regényt. Nagyon pontosan követtük az eredeti szerkezetet, de azzal, hogy átültettük a mába, aktuális társadalmi és emberi kérdéseket tudtunk érinteni. Például, hogy mennyire predesztinált a sorsunk, lehetséges-e kitörni a perifériáról, mennyire határoz meg minket a környezetünk, a tehetség, képesség elegendő-e bármihez. Úgy tűnik, sok minden nem változott a száz év alatt. A Hungária körúton túl lakom, és évről évre nagyobb nyomát látom a szélsőségek megerősödésének, egyre nagyobb a távolság a gazdagok és a szegények között. Lecsúszni sokkal egyszerűbb, mint felkapaszkodni.

rap: Kikkel dolgoztál együtt, kik támogattak?

PE: A Titánium pályázat nagy lökést adott, nemcsak infrastruktúrában és anyagilag. A Mentor programmal „továbbképzést” is kaptunk, különböző előadók a színházcsinálás minden területéről fejtágítókat tartottak, Bodó Viktor és Róbert Juli mentorként szóltak hozzá a folyamat egy-egy részéhez. A Miskolci Nemzeti Színház − amelynek társulati tagja vagyok − segített bennünket a díszlet elkészítésében. A két rendező, ahogy az egész stáb, partnerként tekintett rám. Azt hiszem, valódi csapat jött létre az utóbbi hetekben, szuper közösség. Ahhoz, hogy én egyedül állhassak azon a színpadon, ugyanolyan komoly háttér nyújtott segítséget, mint egy sokszereplős munkánál. Nem tudok elég hálás lenni nekik.

rap: Hol és mikor látható az előadás?

PE: Legközelebb február 19-én, aztán már­cius 5-én lesz látható A gólyakalifa a Jurányi Kamaratermében, áprilistól pedig, ha minden jól megy, Miskolcon is műsorra tűzik.

rap: Milyen más projekt, illetve darab kapcsán kell felfigyelnünk a nevedre?

PE: Miskolcon fogok dolgozni a Mohácsi János rendezte Kabaréban. A Budaörsi Latinovits Színházban még van futó előadásom, az Álarcosbál, illetve nemsokára elkészül a harmadik kisjátékfilmem is. Már az utómunka végén járunk.

rap: Hogyan látod a színházi jövőt?

PE: Bízom benne, hogy ez a folyamat, miszerint egyre több fiatal alkotó kibontakozhat a színházi világban, állandósul. Hogy továbbra is lesznek erős vidéki kőszínházak, hogy talán majd a képesség, a munka és az ízlés lesz a meghatározó. Hogy a színház képes egyszerre nevelni, szórakoztatni és elgondolkodtatni. Bízom benne, hogy a fiataloknak is menő lesz színházba járni. És azt szeretném, hogy a Jurányi mindig ilyen szuper hely maradjon.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.