Papp Endre színész

„A fiataloknak is menő lesz színházba járni"

szerző
Sisso
publikálva
2018/7. (02. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

rés a présen: Honnan szedted elő A gólyakalifát monodrámának?

Papp Endre: Egyszer levettem otthon a polcról, elolvastam, és azonnal megfogott. Aztán láttam pár monodrámát, ami nagyon mély nyomot hagyott bennem. Mindig szeretem leterhelni magam, nem nagyon vannak üresjárataim – úgy éreztem, ha egy monodrámával képes vagyok megbirkózni, akkor még több gátat tudok áttörni magamban. Azonnal A gólyakalifa jutott eszembe, úgy éreztem, ha kicsit továbbgondoljuk a regényt, minden adott, hogy alkalmas legyen egy egyszemélyes előadáshoz: az elbeszélés módja, a sci-fisége, ahogy átszövi a történetet a társadalmi egyenlőtlenség, és hogy beszélhetek benne a korosztályomról is.

rap: Mitől aktuális ma a Babits-mű? Hogyan ültetted át a mába?

PE: Elég hosszú előkészítő munka volt, amíg hárman a két rendezővel lefixáltuk, mit akarunk megfogalmazni, mi legyen majd a váz, végül egyikük, Barcsai Bálint adaptálta a regényt. Nagyon pontosan követtük az eredeti szerkezetet, de azzal, hogy átültettük a mába, aktuális társadalmi és emberi kérdéseket tudtunk érinteni. Például, hogy mennyire predesztinált a sorsunk, lehetséges-e kitörni a perifériáról, mennyire határoz meg minket a környezetünk, a tehetség, képesség elegendő-e bármihez. Úgy tűnik, sok minden nem változott a száz év alatt. A Hungária körúton túl lakom, és évről évre nagyobb nyomát látom a szélsőségek megerősödésének, egyre nagyobb a távolság a gazdagok és a szegények között. Lecsúszni sokkal egyszerűbb, mint felkapaszkodni.

rap: Kikkel dolgoztál együtt, kik támogattak?

PE: A Titánium pályázat nagy lökést adott, nemcsak infrastruktúrában és anyagilag. A Mentor programmal „továbbképzést” is kaptunk, különböző előadók a színházcsinálás minden területéről fejtágítókat tartottak, Bodó Viktor és Róbert Juli mentorként szóltak hozzá a folyamat egy-egy részéhez. A Miskolci Nemzeti Színház − amelynek társulati tagja vagyok − segített bennünket a díszlet elkészítésében. A két rendező, ahogy az egész stáb, partnerként tekintett rám. Azt hiszem, valódi csapat jött létre az utóbbi hetekben, szuper közösség. Ahhoz, hogy én egyedül állhassak azon a színpadon, ugyanolyan komoly háttér nyújtott segítséget, mint egy sokszereplős munkánál. Nem tudok elég hálás lenni nekik.

rap: Hol és mikor látható az előadás?

PE: Legközelebb február 19-én, aztán már­cius 5-én lesz látható A gólyakalifa a Jurányi Kamaratermében, áprilistól pedig, ha minden jól megy, Miskolcon is műsorra tűzik.

rap: Milyen más projekt, illetve darab kapcsán kell felfigyelnünk a nevedre?

PE: Miskolcon fogok dolgozni a Mohácsi János rendezte Kabaréban. A Budaörsi Latinovits Színházban még van futó előadásom, az Álarcosbál, illetve nemsokára elkészül a harmadik kisjátékfilmem is. Már az utómunka végén járunk.

rap: Hogyan látod a színházi jövőt?

PE: Bízom benne, hogy ez a folyamat, miszerint egyre több fiatal alkotó kibontakozhat a színházi világban, állandósul. Hogy továbbra is lesznek erős vidéki kőszínházak, hogy talán majd a képesség, a munka és az ízlés lesz a meghatározó. Hogy a színház képes egyszerre nevelni, szórakoztatni és elgondolkodtatni. Bízom benne, hogy a fiataloknak is menő lesz színházba járni. És azt szeretném, hogy a Jurányi mindig ilyen szuper hely maradjon.

szerző
Sisso
publikálva
2018/7. (02. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...