Színház

A tánc és a has együtt maga az élet, ez vitathatatlan. Idahótól Stock-holmig most ezzel operálnak a testük gyökereit kereső, újranőiesedő, hedonista nők és a feminin férfikisebbség. A hastánc, közismert nevén belly dance, a legdrágább tánckurzusok közé tartozik, mégis hisztérikus a túljelentkezés, sőt újabb iskolákat alapítanak még így, a kimúlófélben lévő ezred hangulatában is. Talán a New Age eljövetele, a kulturális kiábrándulás, a csontkollekciók és a fogyókúra évszázados kínja fölötti diadal vagy az egyszemélyes örömszerzés lehetősége vezérli a megszállottakat. A dolog az elmúlt évben Magyarországon is hihetetlen népszerűségre tett szert.

Többek szerint egyre inkább rendező-színész: Németh Ákos Müller táncosai, Parti Nagy Lajos Mauzóleum, Garaczi László Prédales, Jeles András Szenvedéstörténet című művei után újabb kortárs drámát rendez. Lőrinczy Attila Balta a fejbe című drámája - melyet december 20-án mutatnak be a Kamrában - lényegében a III. Richárd magyar változata. Máté Gáborral többek között a mai magyar kortárs drámairodalomról, a kísérletezés nehézségeiről és a "színészet felesleges voltáról" beszélgettünk.

Bori Erzsébet

A londoni Festival Welfare Service hatvannégy fesztivál szolgáltatásait - program, ellátás, higiénia és egyebek - méricskélte tavalyelőtt, s a mi Szigetünket hozta ki az első helyre. Ezt jó már az elején tisztázni, nem árt a felvezetésben egy kis nemzeti öntudat, büszkeség. (Idén még jobbak leszünk, a program ismeretében ez ugye nem vitás; arccal a kétszázezer látogató felé.) Akadt persze, aki próbálta kicsinálni, továbbá Pepsi lett a neve; Gerendai Károly mindjárt elmondja, miért. Annak, hogy Müller Péterrel kiötölték a dolgot, már három éve, azóta is ő az ügyvezető igazgató.

Óbuda, Hajógyári sziget, augusztus 14-20. Nyolcszáz program, ebből háromszáz zenekar, a többi csendesebb: film, színház, performance, tánc, szabadoskola, báb, sport, gyermek. Azért ugye főleg a zene, s a színpadok neve alapján igen széles körből, még a hazai világsztároknak és a világ világsztároknak épített rockos Nagyszínpadra is ráfér délután a folk, a blues, a dzsessz. Avantgárd, underground a Bahia-színpadon, komoly- és tűzoltózene + dzsemelés a Pesti Est-színpadon, Blues-színpad, Kelta-ír-színpad, Afrika Fesztivál, Lovebarikád technóilag, nem sorolom. Sorolás a MaNcs előző számában, ki se fér, egyfelől. Másfelől meg: mintha már jóval több volna ez a Sziget a fellépőinél. Ebben az évben úgy kelt el nyolcezer hetijegy, hogy még nem volt program. A Sziget a nyár, a hét, mégiscsak, mennyivel patetikusabban hangzik így. És közben meg lehet hallgatni/nézni ezt-azt. Sőt. A sztárzenekarok a költségvetés harminc százalékát viszik haza, ez ötvenmillió forint. Akárhonnan nézzük, nem akárkik. Gyerünk.

Nemzetközi kiállítást, vásárt és konferenciát rendeztek az ifjúsági turizmus itáliai lehetőségeiről Arezzóban. A rendezvényre idegenforgalmi szakemberek mellett a Magyar Narancs is meghívást kapott, egyedüliként a honi "ifjúsági" és "felnőtt" sajtó képviselői közül. Tapasztalatainkat két részben közöljük, a múlt heti volt az első.

Nemzetközi kiállítást, vásárt és konferenciát rendeztek az ifjúsági turizmus itáliai lehetőségeiről Arezzóban. A rendezvényre idegenforgalmi szakemberek mellett a Magyar Narancs is meghívást kapott, egyedüliként a honi "ifjúsági" és "felnőtt" sajtó képviselői közül. Tapasztalatainkat két részben közöljük.

Miért olyan az emberi természet, amilyen? Miért vagyunk letargikus passzivitásunk rabjai? Miért hagyjuk tétlenül, hogy lassan elemeire hulljon körülöttünk a világ? Miért a ha szócska élettörténetünk meghatározója? Miért elválaszthatatlan létezésünk tragikus oldala a komikustól? Egyáltalán: ura-e az ember saját élettörténetének s felelős-e a szabadság lehetőségének elpackázásáért?