Színház

A fővárosi színházi élet egyik legérdekesebb magánprojektjét lehetetlenítette el a kormány azzal, hogy villámgyorsan eltörölte a taorendszert. De maradnak, amíg lehet.

A színésznő 45 éves volt.

A premier előtt néhány órával. Az örökösök nem tetszését a rendezés formabontó, az eredeti anyagot szabadon értelmező megközelítése váltotta ki.

Nagy a ködösítés, de valami tényleg nincs rendben a veszprémi színházban.

Ha nem az Orbán-kormány színházi tótumfaktuma lenne, Vidnyánszky Attila igazgatói bukásának következményei lennének.

Az elismerést tizenkettedik alkalommal ítélik oda.

A Tűznyelők is csak arról szól, mint sok-sok színházi produkció: hogy mennyire nehéz élni.

Nemrégiben az idei POSZT válogatói – Gulyás Gábor és Zalán Tibor – sajtóperrel fenyegetőzve és helyreigazítást kierőszakolva kérték ki maguknak azt a dunszt.sk véleménycikkében megjelent állítást, hogy válogatásukban nem szerepelnek független társulatok.

Csak ne akarja a színház bemutatni mit szólna a Savariát alapító Claudius császár a modern kori Szombathelyhez.

Egy éve hagyta el Magyarországot, egy francia kisvárosban él. Lesújtó véleménye van a színházi szakmáról.

A Független Színház közösségi és magánalapítványok támogatásával az idén megjelentette a világ első roma drámakötetét, amelyben öt kortárs/európai/cigány színházi alkotó írásait olvashatjuk. A monodrámák egyéni megjelenítésével hívják fel a figyelmet a roma közösségek helyzetére.

Azért a plakát minimum gyanús: mit keres pöfékelő szamovár egy brit szerzőnél? Aztán a díszlet: amikor belépünk a nézőtérre, az orosz vidék kopottas-fehéres, „megállt az idő”-t sugalló bútordarabjait pillantjuk meg. Annyira tipikusak, hogy már-már installációként hatnak: a mindenkori és tetszőleges (magyar) színház tetszőleges Csehov-előadás díszlete prototípusaként.

Ugrai István művészeti intendáns és Zsedényi Balázs operatív vezető az Átrium Színházról.

Nemzeti Színház: 150 millió mínusz. Államtitkár: nem gond.