"Köszönjük szépen önöknek, hogy olyanná teszik ezt az országot, amilyen"

  • - palosm -
  • 2019. augusztus 9.

Színház

Ugrai István művészeti intendáns és Zsedényi Balázs operatív vezető az Átrium Színházról.

A fővárosi színházi élet egyik legérdekesebb magánszínházas projektjének lett vége azzal, hogy a kormány villámgyorsan eltörölte a tao-rendszert: az Átrium költségvetéséből százmilliók hiányoznak, elküldték alkalmazottaikat, eltemettek két előadást. De maradnak, amíg lehet. A teljes cikket a friss Magyar Narancsban találja!

Magyar Narancs: Ha racionális alapon végiggondoljátok, mi az a határpont, ahol már inkább abba kell hagyni?

Zsedényi Balázs: A törvénymódosítás másnapján azt kellett volna mondani, köszönjük szépen, ennyi volt.

MN: Miért nem mondtátok?

Ugrai István: Akkor még nem tudtuk, milyen döntést fog hozni Fekete Péter államtitkár, Kásler Miklós miniszter és a tanácsadó testületük, ami az egész hóbelevanc spiritusz rektora. Ugyanis az volt a duma, hogy aki becsületesen dolgozott, annak nincs miért aggódnia. Itt egy széknyi taomachinálás nem volt, a jegyrendszerünkben szinte név szerint megvan, ki hol ült. Úgy tudom, ilyen nyilvántartása nem mindenkinek van. Úgy gondolom, állampolgári kötelességem, hogy az államban bízzak. Ha azt mondja az állam képviselője, hogy nem érhet hátrány, akkor az úgy lesz. Addig hiszek ebben, amíg nem történik meg az ellenkezője. És aztán megtörtént.

Ugrai István és Zsedényi Balázs

Ugrai István és Zsedényi Balázs

Fotó: Németh Dániel

MN: Mégis itt ülünk most az Átrium előterében, előttünk van a szeptemberi–októberi műsor.

Ugrai István: Így van, csak éppen az embe­rek szélnek lettek eresztve, lefújtuk a Kasszasiker című új előadást, levettük a repertoárról a Krakkent és a Chicagót. Ez így már nem egy színház. A színház műhely, közösség, és ennek vége van. Mi az előadásainkat játsszuk, amíg lehet. (...)

Zsedényi Balázs: Az új működési modellünk az, hogy játsszuk a régi darabjainkat magas jegyáron, és közben kiadjuk rendezvényekre a házat. Innentől megfordult a logika, a rendezvényekhez kell igazítani a játszási napokat, mert bevételt kell termelni folyamatosan, hogy 3–5 év alatt kihozzuk nullára az elmaradt kötelezettségeinket. Ez szerintem morális kötelességünk is. Azért nem fejeztük be novemberben, mert nem voltunk érzelmileg sem abban az állapotban: hétévnyi munkánk van ebben, nyilván az utolsó csepp vérig küzdünk érte. Évi százezer ember fordult meg itt, estéről estére több száz ember jött el, fontossá vált, ami itt felépült, nem fogjuk elengedni csak úgy. (...)

(...)

Sodró Eliza és Hernádi Judit

Sodró Eliza és Hernádi Judit

Fotó: Szilvás Zoltán

MN: Milyen volt az Alföldi rendezte Chicago búcsúelőadása?

Ugrai István: A világ legcsodálatosabb dolga. Megpróbáltuk jelen időben eljátszani, ez nem volt nehéz feladat, csak elmondtuk az eredeti szöveget: „Köszönjük szépen önöknek, hogy olyanná teszik ezt az országot, amilyen.” Az eredetiben Illinois állam himnusza szólal meg a darab végén, ezt a mi előadásunk a Szózatra fordította le. Jól szólt."

A teljes interjúban szóba kerül még a taórendszer eltörlése, a hiányzó százmilliók, az örkényi sültrealizmus, és egy önmagába harapó kígyó is! Vegye a bátorságot, vegye a Magyar Narancsot!

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.