"Köszönjük szépen önöknek, hogy olyanná teszik ezt az országot, amilyen"

  • - palosm -
  • 2019. augusztus 9.

Színház

Ugrai István művészeti intendáns és Zsedényi Balázs operatív vezető az Átrium Színházról.

A fővárosi színházi élet egyik legérdekesebb magánszínházas projektjének lett vége azzal, hogy a kormány villámgyorsan eltörölte a tao-rendszert: az Átrium költségvetéséből százmilliók hiányoznak, elküldték alkalmazottaikat, eltemettek két előadást. De maradnak, amíg lehet. A teljes cikket a friss Magyar Narancsban találja!

Magyar Narancs: Ha racionális alapon végiggondoljátok, mi az a határpont, ahol már inkább abba kell hagyni?

Zsedényi Balázs: A törvénymódosítás másnapján azt kellett volna mondani, köszönjük szépen, ennyi volt.

MN: Miért nem mondtátok?

Ugrai István: Akkor még nem tudtuk, milyen döntést fog hozni Fekete Péter államtitkár, Kásler Miklós miniszter és a tanácsadó testületük, ami az egész hóbelevanc spiritusz rektora. Ugyanis az volt a duma, hogy aki becsületesen dolgozott, annak nincs miért aggódnia. Itt egy széknyi taomachinálás nem volt, a jegyrendszerünkben szinte név szerint megvan, ki hol ült. Úgy tudom, ilyen nyilvántartása nem mindenkinek van. Úgy gondolom, állampolgári kötelességem, hogy az államban bízzak. Ha azt mondja az állam képviselője, hogy nem érhet hátrány, akkor az úgy lesz. Addig hiszek ebben, amíg nem történik meg az ellenkezője. És aztán megtörtént.

Ugrai István és Zsedényi Balázs

Ugrai István és Zsedényi Balázs

Fotó: Németh Dániel

MN: Mégis itt ülünk most az Átrium előterében, előttünk van a szeptemberi–októberi műsor.

Ugrai István: Így van, csak éppen az embe­rek szélnek lettek eresztve, lefújtuk a Kasszasiker című új előadást, levettük a repertoárról a Krakkent és a Chicagót. Ez így már nem egy színház. A színház műhely, közösség, és ennek vége van. Mi az előadásainkat játsszuk, amíg lehet. (...)

Zsedényi Balázs: Az új működési modellünk az, hogy játsszuk a régi darabjainkat magas jegyáron, és közben kiadjuk rendezvényekre a házat. Innentől megfordult a logika, a rendezvényekhez kell igazítani a játszási napokat, mert bevételt kell termelni folyamatosan, hogy 3–5 év alatt kihozzuk nullára az elmaradt kötelezettségeinket. Ez szerintem morális kötelességünk is. Azért nem fejeztük be novemberben, mert nem voltunk érzelmileg sem abban az állapotban: hétévnyi munkánk van ebben, nyilván az utolsó csepp vérig küzdünk érte. Évi százezer ember fordult meg itt, estéről estére több száz ember jött el, fontossá vált, ami itt felépült, nem fogjuk elengedni csak úgy. (...)

(...)

Sodró Eliza és Hernádi Judit

Sodró Eliza és Hernádi Judit

Fotó: Szilvás Zoltán

MN: Milyen volt az Alföldi rendezte Chicago búcsúelőadása?

Ugrai István: A világ legcsodálatosabb dolga. Megpróbáltuk jelen időben eljátszani, ez nem volt nehéz feladat, csak elmondtuk az eredeti szöveget: „Köszönjük szépen önöknek, hogy olyanná teszik ezt az országot, amilyen.” Az eredetiben Illinois állam himnusza szólal meg a darab végén, ezt a mi előadásunk a Szózatra fordította le. Jól szólt."

A teljes interjúban szóba kerül még a taórendszer eltörlése, a hiányzó százmilliók, az örkényi sültrealizmus, és egy önmagába harapó kígyó is! Vegye a bátorságot, vegye a Magyar Narancsot!

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.