Középkori utcát keresnek a szegedi Dóm mellett

  • narancs.hu
  • 2025. február 4.

Lokál

Először a toronytól néhány méterre ásnak a régészek. Ha macskaköveket találnának, az igazolná feltevésüket.

Ásatás kezdődött kedden Szegeden, a Dóm téren, a Fogadalmi templomtól néhány méterre. A régészek először egy 30-35 négyzetméteres kutatóárkot nyitnak – írja a szeged.hu.

A portálnak Löffler Zsuzsanna, a szegedi Móra Ferenc Múzeum régésze azt mondta, hogy ez a terület mindig is Szeged központja volt, itt húzódott a vár, mellette a palánkvárosrész. Az eddigi kutatások alapján bebizonyosodott, hogy a 11. században ezen a helyen már templom állt, majd megépült a Szent Demeter-templom a 12. század végén. Ennek tornya, a Dömötör-torony a mai napig áll.

„Mellette nagy valószínűséggel egy középkori temető terült el, nekünk pedig jelenleg fő célunk ennek egy részletét lokalizálni” – magyarázta a régész. – „Azért nem a korábbi templomot kutatjuk, mert 2007-ben már egy kis szelvényben sikerült meghatározni annak az egyik sarokpontját. Azt viszont nem tudjuk, hogy ez a városrészi temető meddig terjedt ki, illetve mennyire sérült meg az évszázadok alatt.”

A cél az, hogy minél többet megtudjanak arról, milyen volt Szeged a középkorban. Az első feljegyzések a város kiterjedéséről a 17. század végéről származnak, az az előtti időszakról nincs elég információ, és ha voltak is dokumentumok, az 1879-es nagy árvízben elpusztultak.

Sejtik, hol húzódhatott a középkori Szent Demeter utca, amelynek egy részletét most szintén megpróbálják feltárni. Számítanak macskakövekre, az is előfordulhat, hogy felbukkan Szeged régi csatornahálózata, amelyet még Mária Terézia idejében fektettek, vagy valami abból a közműből.

A szegedi Dóm téren a korábbi években több ásatás is zajlott. A Fogadalmi templom felújítása idején a Szegedi Szabadtéri Játékok régi öltözőinek helyén, aztán a tér közepén is kutattak leletek után. 

A mostani munka április közepéig tart, mert májusban elkezdik építeni a szabadtéri játékok állványzatát, és addigra helyre akarják állítani az ásatási terület korábbi állapotát a régészek. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.