Schilling Árpád a Narancsnak: "a többiek meg csöndben meghunyászkodtak"

Egy éve hagyta el Magyarországot, egy francia kisvárosban él. Lesújtó véleménye van a színházi szakmáról.

Tavaly májusban, a Fidesz választási győzelme után jelentette be, hogy családjával Franciaországba költözik. Az emigráció kihívásairól, a színházi vezetők gyávaságáról, a #MeToo hazai fejezetében játszott szerepéről beszélgettünk, és arról is, lenne-e kanadai zöldséges. Interjúnk a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható. Ízelítő:

Magyar Narancs: „Kussolás van, és mindenki sütögeti a pecsenyéjét” – ezt Alföldi Róbert mondta a Narancsnak tavaly decemberben a tao megvonása miatt a hazai színházi szakma hallgatásáról. Abban, hogy nincs közös fellépés, külön kiemelte a Katona, az Örkény és a Vígszínház felelősségét. Erre ön azt írta egy posztban, hogy Alföl­din kívül minden hazai színházcsináló gyáva. Ezt később úgy finomította, hogy dühében leegyszerűsítően fogalmazott, de ez a lényegen mit sem változtat; túl sokan hallgatnak ahhoz, hogy bármi is megváltozzék.

 

Fotó: Németh Dániel

Shilling Árpád: Mindez azzal függ össze, amit én már az Orbán előtti időkben is hangoztattam, hogy a szakmának egységesnek kellene lennie alapvető szakmapolitikai kérdésekben. Nem csak a kőszínhá­zaknak, hanem az egésznek. A tao elvétele arról szólt, hogy az addigi rendszert megszünteti az állam, de a kőszínházak titkos háttéralkuk következményeként majd megkapják a kompenzációt. Tehát nem az volt a kérdés, hogy miért kell megszüntetni, ha egyszer a sportban továbbra is marad, miért nem lehet kiszűrni azokat, akik visszaéltek a rendszerrel, miért nem lehet átnézni közösen, hogy miért jött létre, és milyen előnyökkel vagy hátrányokkal járt, hanem egyszerűen csak elfogadjuk, hogy valakik így döntöttek, és kész. Nem volt az ügyben szakmai fórum, konferencia, egyezkedés, nyilvános vita a szakma és a kormányzat között. Jól járt a Katona, jól járt az Örkény, és különösen jól járt a Nemzeti, és túl is léptek az ügyön. Vidnyánszky újabb csatát nyert, és bizonyította, hogy mindenről egyedül dönt, a többiek meg csöndben meghunyászkodtak, mert nem érte őket anyagi sérelem. Pontosan lehetett látni, melyek azok az intézmények, szervezetek, amelyek ennek a változásnak kárvallottjai lesznek, de ők a rendszeren kívülinek számítanak, az érdekképviseleti potenciáljuk nagyjából nulla. (...)

Keresse a mindig izgalmas, érdekes és exkluzív információkkal megjelenő Magyar Narancsot, amely csütörtöktől kapható az újságárusoknál és előfizethet rá itt: