Letiltották a Mohácsi testvérek nyíregyházi Delila bemutatóját a Molnár-örökösök

  • narancs.hu
  • 2019. szeptember 7.

Színház

A premier előtt néhány órával. Az örökösök nem tetszését a rendezés formabontó, az eredeti anyagot szabadon értelmező megközelítése váltotta ki.

"A Móricz Zsigmond Színház társulata tudatja közönségével és a közvéleménnyel, hogy a Delila-bemutatónk kapcsán a Molnár-örökösökkel folytatott vita zsákutcába futott. A Mohácsi testvérek által számunkra készített előadást nem tudjuk bemutatni, az örökösök kifejezett tilalma okán.

Kisemmizve, letaglózva állunk" – kezdi közleményét a nyíregyházi színház.

Az Index úgy tudja, hogy az örökösöket a rendezés formabontó, az eredeti anyagot szabadon értelmező megközelítése kavarta fel.

„Mohácsiék színházi nyelvének elidegeníthetetlen részét képezik parafrazeáló, értelmező, részleteket kibontó, sajátos humorú és ritmusú szövegeik - ezért is dolgoznak párban. A Molnár-örökösök azonban kizárólag a darab legszigorúbb értelemben vett eredeti szövegét engedték volna színpadra állítani. Mivel színházunk szándéka egy Mohácsi-előadás bemutatása volt, és a fenti szigorú feltétel ebben az esetben művészileg értelmezhetetlen, a bemutató eltörlése mellett kellett döntenünk” – írta a színház az Indexnek.

A tiltást közvetlenül a bemutató előtt kapta meg a színház, a társulat már a főpróbán is túl volt. Végül, gesztusként, egyetlen egyszer, üres nézőtér előtt játszották el a Delilát.

false

 

Fotó: Móricz Zsigmond Színház

"Meggyőződésünk, hogy minőségi, mély emberismerettel és bölcsességgel, a Mohácsi testvérek szellemével és új inspirációival átjárt előadást készítettünk. Változatunk nemhogy tiszteletlen, hanem ellenkezőleg: főhajtással felérő mai válasz Molnár Ferenc művére és géniuszára.

Álláspontunk változatlanul ez. Azonban a jog nem hagy eszközöket a kezünkben. Kompromisszumkereső fáradozásaink nem vezettek eredményre, a magyarországi színházi gyakorlatban példátlanul merev elutasítással találkoztunk."

A Mohácsi testvérek adaptáló művészetét, a drámairodalom remekműveit saját teremtő fantáziájukkal új fénytörésbe helyező munkásságát a kortárs magyar színházművészet egyik legnagyobb értékének tartjuk – döntésünket, hogy a Delilát az ő változatukban állítsuk a magyar közönség elé, egyetlen percre sem bántuk meg – áll az intézmény közleményében.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.