Színház

A tűznyelők

Színház

A Tűznyelők is csak arról szól, mint sok-sok színházi produkció: hogy mennyire nehéz élni.

A Tűznyelők is csak arról szól, mint sok-sok színházi produkció: hogy mennyire nehéz élni. Közelebbről: hogy mennyire szűk hellyé tud válni a szorongásoktól és manipulációtól fojtogatott világ és család. A szöveg a Kárpáti Péter-féle módszerrel készült (igen, Kárpátinak módszere van): a végzős osztályba járó zenés színészek improvizációján alapszik. (De nem ám kajla, mozaikszerű a szerkezet! A darab nagyon is feszes, összetartó, akár kötetbe is illene.) S mint ilyen, nagyon keresetlen és őszinte: a nézőnek az lehet az érzése, hogy kedves ismerőseivé válnak ezek a hallgatók, akik talán hordják is azokat a köpönyegeket, amelyeket a szerepeik – és ők maguk – kiszabtak.

Az is biztos, hogy jól ismerik a darabban felvetett helyzeteket: albérlet a felnőttkor küszöbén, a függetlenedés első szárnypróbálgatásai, amikor az ember a látogatóba érkező anyjának avokádókrémet csinál, vagy meg akarja menteni a menthetetlen haverját. Mindannyian nyeltünk már félre, amikor közelebbi-távolabbi rokonaink kifejtették nézeteiket a világról, a Tűznyelőkben pedig tekintélyes adag van mindenféle (összeesküvés-) elméletből a laposföldtől kezdve a világvégeváráson át Jehova tanúiig. Csak mintha valami bolond óra lenne, amiben mindenki úgy nyilvánul meg, hogy a másik megrökönyödjön, vagy legalábbis fáradtan dörzsölje a homlokát – és így nézőként nem arra gondolunk, hogy milyen butuskák a laposföldhívők, hanem arra, hogy vajon mely mániáinkat mely szorongásaink táplálják. A közvetlenséget az is okozza, hogy a helyszín cseppet sem színházias: az Ódry Színpad Klubjában mintha csak véletlenül lenne összetolva az a nézőtérül szolgáló néhány szék és iskolai pad. A lakásbelsőket pedig vetített képek jelenítik meg, jópofa ütemezéssel.

Az előadás a résztvevők közös éneklésével zárul, amiben viszont annyi öröm van, hogy szinte elsodor mindent, ami korábban történt. Így azért mégis csak könnyebb kicsit. Élni is.

Ódry Színpad, Klub, június 15.


Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."