Színház

A tűznyelők

Színház

A Tűznyelők is csak arról szól, mint sok-sok színházi produkció: hogy mennyire nehéz élni.

A Tűznyelők is csak arról szól, mint sok-sok színházi produkció: hogy mennyire nehéz élni. Közelebbről: hogy mennyire szűk hellyé tud válni a szorongásoktól és manipulációtól fojtogatott világ és család. A szöveg a Kárpáti Péter-féle módszerrel készült (igen, Kárpátinak módszere van): a végzős osztályba járó zenés színészek improvizációján alapszik. (De nem ám kajla, mozaikszerű a szerkezet! A darab nagyon is feszes, összetartó, akár kötetbe is illene.) S mint ilyen, nagyon keresetlen és őszinte: a nézőnek az lehet az érzése, hogy kedves ismerőseivé válnak ezek a hallgatók, akik talán hordják is azokat a köpönyegeket, amelyeket a szerepeik – és ők maguk – kiszabtak.

Az is biztos, hogy jól ismerik a darabban felvetett helyzeteket: albérlet a felnőttkor küszöbén, a függetlenedés első szárnypróbálgatásai, amikor az ember a látogatóba érkező anyjának avokádókrémet csinál, vagy meg akarja menteni a menthetetlen haverját. Mindannyian nyeltünk már félre, amikor közelebbi-távolabbi rokonaink kifejtették nézeteiket a világról, a Tűznyelőkben pedig tekintélyes adag van mindenféle (összeesküvés-) elméletből a laposföldtől kezdve a világvégeváráson át Jehova tanúiig. Csak mintha valami bolond óra lenne, amiben mindenki úgy nyilvánul meg, hogy a másik megrökönyödjön, vagy legalábbis fáradtan dörzsölje a homlokát – és így nézőként nem arra gondolunk, hogy milyen butuskák a laposföldhívők, hanem arra, hogy vajon mely mániáinkat mely szorongásaink táplálják. A közvetlenséget az is okozza, hogy a helyszín cseppet sem színházias: az Ódry Színpad Klubjában mintha csak véletlenül lenne összetolva az a nézőtérül szolgáló néhány szék és iskolai pad. A lakásbelsőket pedig vetített képek jelenítik meg, jópofa ütemezéssel.

Az előadás a résztvevők közös éneklésével zárul, amiben viszont annyi öröm van, hogy szinte elsodor mindent, ami korábban történt. Így azért mégis csak könnyebb kicsit. Élni is.

Ódry Színpad, Klub, június 15.


Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.