Rendkívül izgalmas lett volna megismerkedni egy olyan színdarabbal, ami a kortárs Kínáról szól. A tökéletes boldogság világa (bár eredeti angol címét „szélsőséges” boldogságnak kellene fordítani) az Amerikában született, félig tajvani, félig amerikai fiatal írónő, Frances Ya-Chu Cowhig műve; a drámát a londoni Nemzeti Színházban is előadták. A vidékről nagyvárosba kerülő fiatal lány történetét beszéli el, aki saját eszmélési, függetlenedési történetébe bukik bele. Igazi hősnő, aki az alul lévők, elnyomottak, kiszolgáltatottak és igazak heroikus világát mutatja fel. Születése is rendkívüli: a kínai lánygyermekek sorsával ellentétben ő valami véletlen folytán életben marad, nem vetik a disznók elé. Városra kerül, egy gyárba takarítónak, öccsét támogatja, de vannak ambíciói, előrébb akar jutni.
Máté Gábor rendezése a darab szereplőit óriási, vörös bélésű kalickába, rácsok közé zárja (díszlet: Cziegler Balázs), tematikusan megismételve az apa hobbiját, aki galambokat tenyészt és gyöngéd velük, míg gyermekeivel kíméletlen. A bezártság, fogság kissé didaktikus képe ez. Bár a színészek közül kivételesen szépen és tartalmasan játszik Mészáros Blanka (ő a fiatal lány) és több szerepben Szirtes Ági, a didaktikusság az egész előadáson végigvonul. Valami földhözragadt, szűk, szellemtelen módon beszéli el ezt a senki földjére szorult történetet. A mai Kínát nem ismerjük meg eléggé, viszont a mai Magyarországhoz való hasonlatosság piros ceruzával van aláhúzva és az orrunk alá nyomva. A szabadság hiánya, az ellenőrzés, a félelem, a mindent ellenőrző, erőszakos „a párt”, az igaz hősök kötelező elbukása – mindez ma is lehet igaz, és talán erős kínai történetként meg is élne. Hogy mire tudjuk vonatkoztatni, azt majd bízzák ránk.
Kamra, Katona József Színház, március 16.
