rés a présen: Eszedbe jutott valaha is, hogy színházat alapíts?
Gálvölgyi Dorka: Az a bátorság soha nem lett volna meg bennem, hogy magam színházat alapítsak. De örültem, hogy a tulajdonosok megkerestek ezzel a feladattal. Kommunikációval, újságírással, rendezvények szervezésével foglalkoztam korábban, és néhány évig színházban is dolgoztam. Nagy boldogság, hogy ismét a szívemnek oly kedves dologgal foglalkozhatom.
rap: Miért pont most?
GD: Az időzítés nem jelent pont semmit, hiszen ez a terv nem ma, nem most született meg, most tudott beteljesülni.
rap: És miért gyerekszínházat?
GD: Kissé mostoha műfaj a gyerekeknek szóló előadás a nagy múltú kőszínházakban, másrészt színvonalas gyerekelőadásokra mindig szükség van, hiszen aki ma gyerek, lesz felnőtt is, és ők a jövő színházba járó felnőtt generációjának a jelene.
rap: Mivel startol a Hatszín Teátrum és mikor?
GD: A Hatszín Teátrum a Geoholding és a Móra kiadó közös „gyermeke”, április 23-án, Janikovszky Éva 91. születésnapján indul egy Janikovszky-ősbemutatóval. Hét olyan kötet kerül először színpadra egyben, amelyeket mind ismerünk, szeretünk, de színházban még soha nem láthattuk így. A rendezője Szilágyi Bálint, a jelenlegi fiatal generáció egyik legígéretesebbje. Egy héttel később, április 30-án operabeavató előadással várjuk a gyerekeket. Május második felében már felnőttprodukció is látható lesz a Hatszín színpadán.
rap: Milyen műsorra számíthatnak a nézők?
GD: A jövő évad lesz az életünkben az első teljes színházi évad. Szeretnénk a szórakoztatás mellett tanítani is, és kamaszoknak olyan érzékenyítő programokat csinálni, amelyek mindenféle társadalmi egyenlőtlenségekre tudnak reflektálni. Idén még lesz egy felnőtteknek szóló érdekes estünk, amelyben dilettáns költők verseiből állítottunk össze egy csokorra valót. A házigazda Nádasdy Ádám lesz, a versek Kovács Patrícia és Benedek Miklós tolmácsolásában biztos szórakozást nyújtanak. Jövőre szeretnénk egy igazi, szép kiállítású János vitézt.
rap: Milyen képed van a mai magyar színházról?
GD: A színházi kulisszák között nőttem fel, azzal együtt, hogy nem tartom magamat „színházi gyereknek”. Sokat járok színházba, de sajnos nem eleget. A színház tehet és tennie is kell az egyre furcsább és torzabb társadalmunk, világképünk javításáért. A színház megmutat egy sor fontos dolgot, tükröt állít, és akár megoldásokat, válaszokat is felkínálhat. Ehhez értő színházcsinálók kellenek és persze befogadó nézők is.
rap: Van előadás, amit mindenképp szeretnél itt megvalósítani?
GD: Egyetlenegy mércénk van: a minőség. A tulajdonosi kör szabad kezet ígért és adott, szerethető és minőségi színházat szeretnék csinálni, ez az egyetlen álmom.
