Kezdjük ott, hogy a színészek mintha még annak sem érezték volna szükségességét, hogy a szöveget megtanulják, így olyan tíz perc után már elkezd gyanússá válni, hogy a furcsán kitekert testtartások mögé talán nem kell pluszjelentést vizionálnunk, hanem szimplán arról van szó, hogy esetenként csak így tudják elolvasni a szkriptet.
Az előadás amatőr jellegét csak fokozza, hogy összesen két díszletet építettek fel; egy kerti pad és egy hálószoba szolgál az összes jelenet helyszínéül: amikor az egyik jelenetnek vége, a szereplők komótosan átsétálnak a másikba.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
