Kezdjük ott, hogy a színészek mintha még annak sem érezték volna szükségességét, hogy a szöveget megtanulják, így olyan tíz perc után már elkezd gyanússá válni, hogy a furcsán kitekert testtartások mögé talán nem kell pluszjelentést vizionálnunk, hanem szimplán arról van szó, hogy esetenként csak így tudják elolvasni a szkriptet.
Az előadás amatőr jellegét csak fokozza, hogy összesen két díszletet építettek fel; egy kerti pad és egy hálószoba szolgál az összes jelenet helyszínéül: amikor az egyik jelenetnek vége, a szereplők komótosan átsétálnak a másikba.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
