Színház

Sok év után társulatot vált, de ez már eldöntött tény volt a friss botrány előtt is. Nemcsak a színpadon aktív, közéleti kérdésekben is gyakran megszólal, mindig a tolerancia és a szeretet nevében. Az Operettszínház botrányairól, menekülthelyzetről, gyerekjogokról és a Down-szindrómával születettek társadalmi megítéléséről is beszélgettünk az UNICEF jószolgálati nagykövetével.

Bolvári-Takács Gábor eljárásokat kezdeményez minden a sajtóban megjelent üggyel kapcsolatban.

Lisetta beveszi, hogy maga Gábriel arkangyal akar vele kefélni, Calandrinóval pedig simán elhitetik, hogy terhes, Tessa pedig beadja a férjének, hogy (még véletlenül sem a szeretője, hanem) kísértet zörget az ajtón. Nem sok minden változott Boccaccio Dekameronja óta: ma is a hazugságok, álhírek korszakát éljük. A reneszánsz novellagyűjtemény járványügyi fejtegetései is hátborzongató pontossággal rárímelnek a mára, és az ember, ahogy akkor, úgy most is: élni akar.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem jövőjét meghatározó alapítványi modellváltás bejelentése óta naponta érik meglepetések az érintetteket. Az SZFE oktatási rektorhelyettesével és tanárával, a nagyváradi Szigligeti Színház művészeti vezetőjével az ügy legfrissebb fordulatairól beszélgettünk.

Jól vagyok, de azért jobb lenne, ha nem online lenne, és nem kéne improvizálni – mondják a színészek a Köztünk marad című „online interaktív színházi játék” elején. Egyértelműen mély víz ez számukra, Pallag Márton és Simkó Katalin mégis vállalta a hagyományos színházi keretek és a komfortzónájuk elhagyását – és persze mi, a közönség is idegen tájakra merészkedünk velük, így végig benne van a levegőben az érzés, hogy – alkotók és résztvevők – együtt nézzük, mi sül ki ebből az egészből, és ennek már önmagában van izgalma, tétje.

A magyarországi Digic Pictures munkatársával a digitális mozgásrögzítés kihívásairól beszélgettünk.

Egyelőre másfél évig a Vígszínház igazgatója. A pályázat körül kialakult helyzetről, a szakma megosztottságáról és a politika befolyásáról beszélgettünk többek közt.

Eszenyi saját kérése volt.

Schilling Árpád a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjainak üzent.

Az évadnak lassan vége, s már három hónapja nincsenek előadások. Folyamatos a tervezés és találgatás, mikor és hogyan nyithatók újra a teátrumok, biztonságos lesz-e zárt térben összegyűlni. Színházvezetőket kérdeztünk, hogyan látják a következő évad esélyeit.

Mert az a találkozó másfél éve volt még a tao megszüntetése miatt.

A játék hevében egyszer kiléptem egy autó elé, legutóbb pedig egy plakátot ragasztottam a laká­som ajtajára, hogy a többi lakót is tájékoztassam: az óriáshangyák háborúra készülnek, de mi felvesszük ellenük a harcot. Nem, nem őrültem meg. De úgy kilépni a rutinból, hogy a hétköznapok valóságából magam építhetek fel valami újat: szédítő érzés.

Sérelmezi, hogy nem fogadták meg korábbi javaslatait. De elismerte, megkeresték, legyen az átalakított egyetem leendő alapítványi kuratóriumi tagja vagy vezetője.

Az Operettszínházból a Tháliába szerződik. Botrányokról, a zenés színész billogról, szakmai megosztottságról és társadalmi kiállásról beszélgettünk.