rés a présen

„Egy szabad alkotói közegben”

Culka Ottó színész

  • rés a présen
  • 2021. január 20.

Színház

„Magyar színészként változatlanul két kultúrából táplálkozom, két nyelven játszom, s ez engem művészileg és emberileg is gazdagít.”

rés a présen: Mi a helyzet a komáromi Jókai Színházban?

Culka Ottó: Színházunk az elmúlt időszakban hatványozottan nehéz helyzetben volt, részben azért, mert májusban, a járvány első hullámában nevezték ki a színház új igazgatóját, Gál Tamást. Egy tizenhét éve tartó korszak lezárása után nem volt lehetőség a normális bemutatkozásra sem. Ennek ellenére persze minden úton-módon próbáljuk megtartani a kapcsolatot a közönséggel. Volt, hogy 60 ember előtt játszottunk, voltak „félházas” időszakok, mert ez volt a megengedett, és volt néhány hét, amikor normális körülmények között lehetett játszani. Mindamellett államilag támogatott intézményként mi viszonylag jó helyzetben vagyunk, legalábbis a túlélés szintjén. A szabadúszó művészek sokkal nehezebb helyzetbe kerültek itt is, bár a kulturális minisztérium egy szociális ösztöndíj formájában próbálja őket támogatni. Magyar színészként változatlanul két kultúrából táplálkozom, két nyelven játszom, s ez engem művészileg és emberileg is gazdagít egy szabad alkotói közegben.

rap: Milyen repertoár-előadásokban vagy benne?

CO: Szakmailag két fontos előadást említenék, mindkettő független színházi produkcióként jött létre. Rédli Károly rendezte Csehov/Kiss Csaba De mi lett a nővel? című színpadi játékát, ami számomra egy igazi örömjáték, de nagyon izgalmas volt Soóky László Papa, ha meghal című előadásának próbafolyamata is. A pozsonyi Aréna Színházban lassan nyolc éve műsoron van Martin McDonagh Párnaembere. Ezt még az egyetemi színpadon mutattuk be 2011-ben, azóta is nagy sikerrel játsszuk.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.