rés a présen

„Egy szabad alkotói közegben”

Culka Ottó színész

  • rés a présen
  • 2021. január 20.

Színház

„Magyar színészként változatlanul két kultúrából táplálkozom, két nyelven játszom, s ez engem művészileg és emberileg is gazdagít.”

rés a présen: Mi a helyzet a komáromi Jókai Színházban?

Culka Ottó: Színházunk az elmúlt időszakban hatványozottan nehéz helyzetben volt, részben azért, mert májusban, a járvány első hullámában nevezték ki a színház új igazgatóját, Gál Tamást. Egy tizenhét éve tartó korszak lezárása után nem volt lehetőség a normális bemutatkozásra sem. Ennek ellenére persze minden úton-módon próbáljuk megtartani a kapcsolatot a közönséggel. Volt, hogy 60 ember előtt játszottunk, voltak „félházas” időszakok, mert ez volt a megengedett, és volt néhány hét, amikor normális körülmények között lehetett játszani. Mindamellett államilag támogatott intézményként mi viszonylag jó helyzetben vagyunk, legalábbis a túlélés szintjén. A szabadúszó művészek sokkal nehezebb helyzetbe kerültek itt is, bár a kulturális minisztérium egy szociális ösztöndíj formájában próbálja őket támogatni. Magyar színészként változatlanul két kultúrából táplálkozom, két nyelven játszom, s ez engem művészileg és emberileg is gazdagít egy szabad alkotói közegben.

rap: Milyen repertoár-előadásokban vagy benne?

CO: Szakmailag két fontos előadást említenék, mindkettő független színházi produkcióként jött létre. Rédli Károly rendezte Csehov/Kiss Csaba De mi lett a nővel? című színpadi játékát, ami számomra egy igazi örömjáték, de nagyon izgalmas volt Soóky László Papa, ha meghal című előadásának próbafolyamata is. A pozsonyi Aréna Színházban lassan nyolc éve műsoron van Martin McDonagh Párnaembere. Ezt még az egyetemi színpadon mutattuk be 2011-ben, azóta is nagy sikerrel játsszuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.