„A romlottak diktatúrája”

Németh Gábor író, dramaturg

Kirúgások, felmondások, perek és új tanárok: elfoglalta egyetemi pozícióit a közösség által illegitimnek tartott Vidnyánszky–Szarka-féle új vezetés. A Vas utcai épület a tavaszi félévre már nem is az SZFE-é, a #freeszfe azonban más formában így is tovább él. Erről beszélgettünk a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatójával.

Magyar Narancs: A Vas utcai épületet az alapítvány visszaadja a református egyháznak, a többi épületet megtartják, a kollégium új, egyelőre nem megjelölt helyszínre költözik, és az SZFE-é lesz a Duna Tv volt székháza. Látsz ebben az átszervezésben szimbolikus gesztust?

Németh Gábor: A szimbolikus üzenet egy­értelmű: az Ódry Színpad nemcsak az elmúlt hatvan év előadásai, hanem immár az egyetemfoglalás és a bázisdemokratikus fórumok miatt is kultikus hely lett. Semmilyen módon nem szeretném bagatellizálni az egyházak 50-es években elszenvedett sérelmeit, de a Vas utcai épület „visszaadása” nem az egyház kárpótlásának halogathatatlan ügyét szolgálja, hanem azt, hogy a hallgatók semmiképpen se lehessenek ott többé. Azt sem magyarázhatja semmi más a hatalmi pozíció bebetonozásán és a bosszún kívül, hogy a tanév felfüggesztése egyben a tanárok és diákok fizikai kizárásával is járt: biztonsági őrök védték meg az egyetem épületeit a hallgatóktól és tanároktól. Így valóban nem marad az egyetemi közösség által visszafoglalható tér: a Vas utcai épület már nem az egyetemé, a volt Duna Tv épületébe besétálni, körbenézni, és egyszer csak azt mondani, hogy ez a miénk: nem hiszem, hogy ennek volna értelme. Mindazonáltal az tény, hogy az egyetemnek tényleg rossz az infrastruktúrája, de ezen lehetett volna javítani egy felújítással, illetve kisebb léptékű átalakításokkal. Például Rajk Lászlónak volt egy terve, amely a Szentkirályi utcai épületet egy ferde üvegtetős kávéházzal egészítette volna ki, az épületben kialakítottak volna egy kis mozit, hátrafelé bővítve pedig új, korszerű tévéstúdiónak és tantermeknek is lett volna hely. De rengeteg ötlet volt az új campusra is az elmúlt években, csak az erre vonatkozó kormányzati ígéretek rendre meghiúsultak. Mindig is probléma volt, hogy nem tudunk együtt lenni, hogy a színház- és a filmművészet épületszinten elkülönül. Világos, hogy most a megváltozott gazdasági helyzetben komoly érvek szólnak az ellen, hogy az SZFE egy 40 milliárdos beruházással új campust kapjon, de magán az elkülönültségen a mostani koncepció tovább ront. Ráadásul úgy tudom, hogy a Duna Tv egykori székházának műszaki állapota aggasztó, információim szerint nem olyan régen még azbesztes volt az épület – bár lehet, hogy azóta ezt megoldották. Nehezen tudom elképzelni, hogy ez a szétszórás megoldás lenne bármire is.

MN: Nemrég az új vezetés véletlenül kiszivárogtatott egy listát, amely feltehetően az újonnan felvett tanárok nevét is tartalmazza, rajta van Szarvas József, Baska Barbara, aki korábban Orbán Viktor facebookos videóiért felelt, Banner Géza, a Duna Tv Kívánságkosár című műsorának készítője. A Hír Tv-s Velkovics Vilmos megerősítette, hogy tanítani fog. Az viszont továbbra sem tudható, kik indíthatnak osztályt szeptembertől. (Az interjú elkészülte óta közölték a Színházművészeti Intézet új osztályfőnökeinek névsorát - szerk.)

NG: Normális emberi működés szerint minimum gesztusokat illene tenni, ha egy csomó új tanárt meghívsz egy egyetemi közösségbe, különösen egy olyan egyetemen, ahol az átlagosnál szorosabb és érzékenyebb az együttműködés a kollégák között. Az általad megnevezett tévés műsorkészítő finoman szólva is negatívan elfogult az intézménnyel szemben, ahova érkezik, ráadásul a produkciói után kétséges, hogy a televíziós műsorkészítés szakmai minimumát elsajátította-e. Ahhoz képest, hogy Sára Balázs, az egyetem filmes intézetének új vezetője titokzatosan azt mondta egy interjúban, hogy hatalmas nevek érkeznek majd Amerikából és Franciaországból, ez a lista nem éppen lenyűgöző. Egyáltalán: az új tanároknak mennyi oktatói tapasztalatuk van? A legkülönösebb persze az, hogy az egészről úgy szereztünk tudomást, hogy e-mailen felszólítottak minket az idei szabadnapok megjelölésére egy táblázatban, mely táblázatban ott volt az újonnan felvett munkatársak neve.

Jellemző, hogy a kezdetektől az egész folyamat a fejünk fölött, nélkülünk zajlik, folyamatosan új, számunkra ismeretlen adminisztratív munkaerőktől kapunk különféle leveleket, felszólításokat, ukázokat. Valóban nem tudható még, kik indítják el szeptemberben a meghirdetett osztályokat: a tanári kar hónapokkal ezelőtt megjelölte az osztályfőnököket, azzal a kitétellel, hogy rendezni kell az egyetemi autonómia ügyét december közepéig. A vezetés akkor a névsorra nem reagált, majd decemberben annyit mondott, nem is kérte fel senki ezeket a tanárokat osztályindításra. Ebben is hatalmi arroganciát érzek: egy kicsit is komolyan vett egyetemi működésben erre a listára legalábbis reagálni kellett volna, főleg annak fényében, hogy most minden jel szerint az egyetemi közösség belső hitelesítési metódusai és szenátusi jóváhagyás nélkül indulnak el komplett osztályok. Az kétségtelen, hogy bár sokszor elhangzott a részükről, hogy a már futó osztályok befejezhetik a képzést a saját tanáraikkal, arról soha nem volt szó, hogy a korábbi osztályfőnökök indíthatnak-e újabb osztályt. Az azóta megszegett ígéret teljesítése szerintem inkább egyfajta szabad elvonulást jelentett volna.